Múlt szombaton bazaltoszlopokat néztünk a közelben, jó kis túra volt. Ábel eleinte a hátamon szuszékolt, mindenki zsebre dugott kézzel gyalogolt, csak az én hátamon volt a 10 kilós csomag, amit meg is éreztem...nem, nem volt nehéz, csak éppen a nagy sietségben nem reggeliztem, és leesett a vércukorszintem, kicsit rosszul lettem a kaptatón. Ábelt átkötöttük apájára, egy müzliszelet és mandarin segített helyrejönni. A csúcson pedig szopizott jóízűen. Szoptatás extrém körülmények között. az a kérdés merült fel bennem, vajon az innuit anyák (eszkimók) hogyan szoptatnak a -40 fokban? Bedugják a babát a suba alá?
Szerdán ismét Pesten jártunk, reggel a Ringatón kezdtünk, ez zenés-játszós foglalkozó gyerekeknek, hasonló volt, mint a Kerekítő, Ábel élvezte, de főleg a gitárt, meg a furulya keltette fel a kíváncsiságát. Utána Saciéknál folytatódott a játék, majd még egy zsúrba is átugrottunk, sajnos ott csak 10 percet voltunk.....
Ábel tegnap éjfélkor kihányta a kb. 6-kor megevett levest, megemésztetlenül. Utána aludt reggelig, majd a délelőtti alvás után szopizott, majd kijött az egész tejmennyiség, ami a gyomrában volt. Mondanak valami gyors lefolyású hányós vírust, remélem, tényleg nem komoly. A délutáni alvás előtt szopizott, meg ébredés után is, most várjuk, megmarad-e benne. Jó lenne, mert holnap mennénk mamami klubba.
De nem levert és nincs semmi más tünete, nem nyűgösebb, vígan mászkál mindenhová. Az asztalra, a kanapéra, onnan át a fotelre....nagy mászóbajnok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése