2009 utolsó napja

És igen. Ismét eltelt egy év, és elérkeztünk az idei év utolsó napjához.  Tegnap nyolc óra utazás után szerencsésen megérkeztünk, jól utaztunk, én is és a Pocakmanó is.

Számomra szép volt ez az év, és nagyon várom a következőt, amikor életünk nagyot fog változni, szülőkké válunk a Kedvessel, és megtapasztaljuk a gyereknevelés örömeit és kevésbé szebb oldalát is, de így lesz kerek az egész, az életünk. Hamarosan hárman leszünk, már nagyon várjuk a megszületendő CSODÁT, a kis angyalt, aki hozzánk érkezik az új évben.

Kívánok én hitet, kedvet, szép szerelmet, hű türelmet,

utadhoz fényt, csodát, álmot, békességes boldogságot,

igaz szót és égre kéket, emberarcú emberséget.

Verseket, célt, igazságot, daltól derűs jobb világot.

Kézfogásos tiszta csöndet és mosolyból minél többet!

Mindenkinek boldog, örömökben és egészségben gazdag ÚJ Évet kívánok!!!

Karacsony itthon

Itthon vagyunk, es ez olyan joooo...csak itt nincs ekezet a billentyuzeten, remelem azert olvashato, amit irok. Az angyalkak jartak, szivunkbe fenyt hoztak. Sok idot toltottem a csaladdal, es erdekes modon , hihihi, amiota itthon vagyok, azota is nott a hasam. Eleg nagy. Hamarosan lesz foto is, mar annyit igertem. Holnap mar utazunk vissza.

Gyermekre készülve

Egy nagyon jó cikket ajánlok olvasásra (klikk a linkre), arról, hogy egy baba vállalása nem feltétlenül pénz kérdése, sőt:

http://nol.hu/velemeny/20091222-gyermek_erkezesere_keszulve

Nagyon egyetértek a cikk írójával!!!!

Rövid beszámoló

A múlt héten voltam vérvizsgálaton, amikor a vércukrot is mérték, az eredmény a doki szerint teljesen jó, semmi különös: Glukóz (éhgyomri)  - 3,5 , Pp vércukor (zsömle és tej utáni) 6.0 (normál érték: 3.9 - 7.8), az első kicsit alacsony, a második viszont teljesen normális, benne van a köztes értékben. A többi eredmény is csak a szokásos "kismamás eltérések", pl. kalciumom 2.01  -  a "normál" tartomány pedig 2.2 - 2.60, szóval ehhez hasonló eltérések vannak csak, igazán nem vészes. Továbbra is szerintem megfelelően táplálkozom, talán az utóbbi időben kicsit több az édesség, de csak kicsit. Én igazán nem értek hozzá, próbáltam a feltüntetett rövidítéseket értelmezni, utánanéztem a neten, de igazából sokra nem jutottam., majd a védőnő segít elmagyarázni, mi mi az. Viszont úgy érzem, minden oké, és ez a mérvadó. A mérleg 60 kg-t mutat - erről sem tudom eldönteni, sok-e vagy kevés, a 12. hét óta tehát plusz 10 kiló van rajtam (egy kilós baba, egy kilós lepény, magzatvíz + mellnagyobbodás - ez még tetszik is:))) - , a combjaim is elég vaskosak lettek, még soha nem voltak ilyenek....). Néha megnézek egy-egy régi , mit régi, idei tavaszi  - nyári fotót magamról, és csodálkozom, milyen nagy a különbség, néha valóban úgy érzem, "kövér" vagyok, de hát ez a természetes ebben a másállapotban. A hétvégén belépek a 27. hétbe, ami a harmadik trimeszter hivatalos kezdete, húha, el sem hiszem, csak úgy rohan az időőőőőőőőő. Mindjárt szülök :)

A súlygyarapodásról ezt olvastam :

"Testednek már 300-350 plusz kalóriára van szüksége naponta. Még mindig csak gyarapodik a súlyod, és ez már csak így marad a 36-37. hétig. De mostantól máshová fogsz hízni, mint eddig. Ha továbbra is egészségesen próbálsz táplálkozni, és alaposan átgondolod, mit eszel, akkor ez a súlygyarapodás nem lesz tartós vagy egészségtelen mértékű, sőt, ennyire szükséged van neked és gyermekednek is. De ez most nem az az időszak, mikor a mérleg nyelve miatt kellene aggódni, attól pedig óva intünk, hogy a terhesség alatt fogyókúrázni kezdj!"  (forrás: www.babanet.hu)

Hát valóban, kicsit nehezebben mozgok, hamarabb kifulladok, ez betudható annak is, hogy a megnövekedett méhem nyomja a mellkasomat,  és a tüdőmet sem engedi rendesen tágulni, néha légszomjas vagyok :), de nem vészes ez sem.  Éjszaka nehezen találom a helyem, még mindig sokat forgolódom, de aránylag egész jól tudok pihenni, és rengeteget bírok aludni. Néha vannak keményedéseim, a méh gyakorolja az összehúzódásokat, de szerencsére nem túl gyakran, emiatt most elkezdtem napi egy magnézium +B6-t szedni, és állítólag egy kis vörösbor is jót tesz. Fontos az is, hogy sokat pihenjek, és ne stresszeljek, ezt igyekszem betartani, amikor tudok, csak pihenek, élvezem még a semmittevős napokat :)))) Később ugye 24 órás munka vár rám a baba mellett :) De jó lesz :)

Hétvégén még buliztam is, szombaton reggel 6-ig, jólesett, és a hely sem volt olyan nagyon füstös, de azért szívtam egy kis dohányfüstöt passzívan....na de ennyi belefér, úgyis olyan ritkán járok...pont amiatt, hogy mindehol olyan dohányfüst van, főleg ilyenkor télen ezekene a zárt helyeken.

Tegnap még ajándékokat vásároltam, az este sikerült mindent összepakolni, és délután induláááássss, holnap hajnalra hazaérünk.  Már nagyon várom. Csak ezt a 12 óra buszutat bírjam ki valahogy.......bepisilés nélkül :))))

Hull a hó.....és visszaszámlálok

Már éjszakától hullt ma a hó, és egész délelőtt,  kisebb, majd nagyobb pelyhekben, nagyon élveztem, igaz, jó hideg is jött a hóval, de valahogy ilyenkor kibírható. Főőőleg, hogy az "új" kabátomban nem is fázom. Barátnőim jóvoltából, akik kinézték a pocakomra turiban a kabátot, most már a pocakom sem lóg ki :), mint eddig, hisz már nem tudtam begombolni a kabátjaimat. Nagyon szép világosbarna, tiszta új, bár turiban vettem, elől sormintával, szőrmeszegéllyel körben, kapucnis, belül is szőrmével bélelt (természetesen műszőrme, nem szeretném egy állat bőrét hordani magamon), és bőven belefér a pocak, és még van hely nőni. Mindenki azt mondja, mekkora pocakom van, hááát, ekkora :), de csinos :), hihi....a fejem viszont olyan kerek lett, mint egy labda :))), aki olyan soványan ismert, talán meg sem ismerne, na jó, lehet ez túlzás, de tényleg nevetnem kell, ahányszor tükörbe nézek. Mutatok majd képet is.

Remélhetőleg fehér Karácsonyunk lesz, azt nagyon szeretem, az az igazi. Gyermekkoromban is nagyon vártam a havat, minden reggel ébredés után rögtön az ablakhoz futottam meglesni, hullt-e a hó, és volt nagy öröm, mikor fehér  reggelre ébredtem. Rögtön kellett szánkózni menni. Igaz is, de régen szánkóztam ...talán 2 vagy 3 éve utoljára.....  Még amit nagyon szerettem, az este az utcai lámpák fénykörében bámulni a hóhullást, miközben apu húzott a szánkóval, akkoriban még nagy telek voltak, csikorgott a hó talpunk alatt, és a járdán is simán siklott a szánkó.

Reggel a hóesésben elmentem vércukorterhelésre a rendelőbe, ez azt jelenti, hogy éhgyomorra vettek vért, majd ettem egy zsömlét és ittam 2 deci tejet, majd vártam egy órát, olvasgattam, utána újból vettek vért. Hétfőn már lesz eredmény, ezúttal végre vércsoport és toxoplazma is lesz, kérnem kellett, eddig valahogy elfelejtették megnézni. Most majd megtudom, amit eddig nem :)

Pocakmanó Ábel  az utóbbi pár napban mintha lustább lenne, vannak napok, mikor kevésbé aktív...vagy én nem figyelem annyira, napközben??? :)
 
És figyeljétek a számlálót, már visszafelé számlál (na jó, eddig is), de átléptem a bűvös 100 napot, mától hivatalosan csak 99 van hátra Ábel világra jöveteléig, akit úúúgy várunk, olyan szeretettel, hogy ki sem lehet mondani. 

25.hét

Telik az idő, telik az idő, el sem hiszem, mennyire gyorsan. Jó másfél hét múlva itt a Karácsony, és hazautazom Erdélybe, egy éve nem voltam otthon, és már nagyon kívánkozom. Közben betöltöttem a 25.hetet is, pocakom csak nő, egyre nő, és benne a pocakmanó is egyre többet rúgkapál. Van amikor éjszaka arra ébredek, hogy a telt hólyagomat rugdossa, és mindjárt bepisilek, utána meg nehezebben alszom vissza. Mostanában, bármennyire is jó (volt) az alvókám, sokkal nyugtalanabbul alszom, sokkal többet forgolódom, nem találom  a megfelelő alvópozíciót, megébredek, nem tudok visszaaludni, ugyanakkor éjszaka is érzem kisfiam aktivitását, ami nem zavar, csak mondom. És állítólag ez egyre rosszabb lesz. Mármint az alvás. És sokkal többet alszom, de ez betudható az időjárásnak is, kinek van kedve reggel felkelni, amikor még 11-kor is nagy félhomály van, alig süt a nap......de hát ezzel úgy vagyok, hol most alszom, amennyit bírok, ugye később majd nem fogok tudni annyit, ha Ábelke köztünk lesz. Már nagyon várom, várjuk. Azt is megfigyeltem, hogy ha Kedves ráteszi a kezét a pocakomra, akkor babóka mindig heves mozgolódásba kezd, biztos vagyok benne, hogy kialakult köztük is már valamiféle kapcsolat. Közérzetem átlagosan jó, nehezebben mozgok, de ugye ez is természetes.....max, lassabban járok, mint azelőtt. Pedig nagy rohanós voltam. Lekopogom, még nem voltam idén beteg, pedig Kedves már kétszer is náthás volt, akárki akármit mondjon, sokkal erősebbnek érzem magam, mint valaha. Egyelőre úgy döntöttem, hogy nem oltatom be magam. Aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Az angyaltól is legfőképpen jó egészséget kérek, a szeretteimnek és magamnak is, hogy egészségben szeretettel örülhessünk egymásnak. Karácsonyra most itt különösen nem készülök, hisz amint már mondtam, hazautazunk, és mire hazaérünk, drága kicsi jó anyám már mindent elintéz, megfőz, megsüt, én meg majd élvezhetem velük az Ünnepet, és lehetek anyám "kicsi" lánya, legalább egy hétig, Az mindig olyan jóóóóóó. Igazi pihenés lesz, már nagyon várom.

Szerdán megyek vérvételre, ezúttal megnézik a vércsoportomat is, mert arról még semmit nem tudok.....majd beszámolok róla, hogyan alakul.

Hamarosan fotókat is teszek fel :)

 Baba a 25. héten:

Gyermeked gerincoszlopa szépen alakul, akárcsak a tüdő fő erei. Felnyílnak az orrcimpái. Ujjlenyomata már a végleges, csontjai viszont még mindig csak keményednek, keményednek. Ha babád most gondolná úgy, hogy kíváncsi a külvilágra, már lenne esélye az életben maradásra, hála az orvostudomány fantasztikus fejlődésének. Porontyod most fejleszti ízérzékelő bimbóit, azaz már most eldől, hogy édesszájú lesz vagy sem. Most már 34-38 centi hosszú és háromnegyed kiló.

Középkori módszerek G. Á. ellen - Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye

Középkori módszerek G. Á. ellen Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák - Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye - Feltehetően gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnák meg G. Á.-t, aki eddig foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állt a bíróság előtt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése szerint G. Á. és vádlott-társai ügyét a Fővárosi Bíróságra helyezik át. Habár a két bűncselekmény büntetési tétele azonos, az emberölés a nyilvánosság előtt súlyosabbnak minősül. G. Á. védői szerint a legújabb szakértői vélemény nem hozott olyan fordulatot az ügyben, ami indokolná az eltérő minősítést. A bíróság döntése váratlan és érthetetlen. Nem tudunk olyan esetről, amikor kórházi szülész-nőgyógyászt vádoltak volna gondatlan emberöléssel. A magyarországi otthonszülés G. Á. nevéhez fűződik. Otthon szülni nem tilos, sőt, egy nő az Alkotmány értelmében megválaszthatja, hol és hogyan kívánja világra hozni gyermekét, ez következik az önrendelkezéshez és az egészséghez való jogából. Az állam ugyanakkor nem teremt megfelelő körülményeket az otthonszüléshez: a bábák nem kapnak az államtól a munkájuk végzéséhez szükséges szakmakódot, ha részt vesznek egy otthonszülésnél, az illetékes hatóság megbüntetheti őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) – a nemzetközi trendekkel szemben – veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést. Habár az állásfoglalások meghaladott, hamis, és nem evidenciákon alapuló szlogenekkel mennek szembe az otthonszülés Nyugat-Európa számos országában bevált és jogszabályokkal biztosított formája ellen (l. Lege Artis Medicina, 2002;12(3):172-80.), a hazai ügyészségek és bíróságok ezeket tekintik kiindulási alapnak az otthonszüléssel kapcsolatos ügyekben. A Kollégium állásfoglalásai tehát nem ártatlan papírtigrisek: a hatóságok ezekre alapozva, ezek alapján döntenek az otthonszülést kísérő bábák ügyében. Ennek szellemében jelentik föl lépten-nyomon az otthonszülésnél segédkező bábákat: ha van egy bábánál infúzió, az a baj, ha nincs, az a baj. A jogi és szakmai rendezetlenség miatt bármit tesznek, előbb-utóbb a vádlottak padján végezhetik. Ez nem jogállam, ez középkor. Habár a nők túlnyomó többségét a kórház nyugtatja meg, van évi párszáz kismama, aki az otthonszülés mellett dönt. Az ő jogaikat tiporja sárba az egészségügyi kormányzat, mely évek óta nem rendezi megnyugtatóan az otthonszülés jogi szabályozását. A hatályos jogszabályaink semmilyen szinten nem tiltják az otthonszülést, ennek ellenére az otthonszülést választó nők, az otthon született gyerekek és az őket segítő szakemberek sorozatos nehézségeknek, diszkriminációnak, közigazgatási és büntetőjogi eljárásoknak vannak kitéve. A jogalkotók közel húsz éve hitegetik a szülés háborítatlan módját felelősséggel választó édesanyákat és édesapákat az otthonszülésről szóló jogszabályok megalkotásával. Elsőként Mikola István, a Fidesz egészségügyi minisztere ígérte a kérdés rendezését, de sem ő, sem a 2002 óta kormányzó pártok nem léptek az ügyben. Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége alatt megindult ugyan az egyeztetés, ám a vonatkozó törvénytervezet megalkotását a kompetens bábák helyett azon kórházi szülészekre bízták, akiknek nincs – hisz nem is lehet, ha sohasem vettek részt otthonszülésnél – tapasztalatuk otthonszülés terén. Ráadásul az otthonszülés kérdésében a minisztérium azt a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot tekintette kompetensnek, amely hivatalosan is elismeri, hogy elítéli az otthonszülést. Ebben a jogi, szakmai és politikai környezetben állnak a bíróság előtt G. Á. és társai. Szakértőként a bíróság kénytelen azon szülész-nőgyógyászok, vagy olyan, a szüléskísérés otthoni módjáról információval nem rendelkező egyéb szakértők nyilatkozatára hagyatkozni, akik gyakran még azt sem tudják, hogyan zajlik le egy beavatkozás-mentes szülés, és mi a felfogásbeli különbség a szülés megközelítését illetően a két szakma, a szülész-orvosi és bábai szakma között. Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a műhibát elkövető orvosok nagy részét felmenti a bíróság, mert egyéb orvostársaik mellettük tanúskodnak, vagy a kórház megállapodik a kártérítésről. Az otthonszülést kísérő bábáknak nincs, mert nem lehet biztosításuk, kórházi háttér hiányában magukban állnak a bíróságon. Miközben a Magyar Állam súlyos mulasztásban van, amikor nem rendezi az otthonszülés körülményeit, a bábák páratlan meghurcoltatására sehol Európában nem volt még példa. Ezzel ellehetetlenítik Magyarországon az otthonszülést, súlyosan sértve a nők azon jogát, hogy maguk rendelkezzenek arról: hol, hogyan, kivel hozzák világra gyermeküket. 2009. november 27. Kapcsolat: Dr. Bodrogi Bea bbodrogi@gmail.com Békés Bence bekesb@gmail.com 06 20 329 77 11 Dr. Vajna Virág virg.vajna07@gmail.com 06 30 575 21 92

És hozzá desszertnek:

Szülésfelkészítőről újra és egyebekről

Nahát, nahát, úgy repül az idő, hogy csak na. Már  22 hete hordozom magamban ezt a még iciri-piciri kismanót., aki megfigyeléseim alapján este a legaktívabb, és olyan aranyosakat rúg. Csuda érezni, de tényleg. Közben meg falom az infókat, minden honnan, fórumokról,  kismama magazinból, amiből most kaptam egy csomót, jó olvasni, és lassan kirajzolódik egy kép bennem a szülésről.

Apropó, nem meséltem még a legutóbbi, november eleji szülésfelkészítőről a Napvilágban. Két napot voltunk most Kedvessel, a keddi napon az  újszülöttről volt szó, és azokról a szűrővizsgálatokról, amit meg kell ejteni egy újszülöttön (amit a kórházban elvégeznek általában), meg a kötelező oltásokról, PKU és csípőszűrésről. Szerdán meg arról beszéltünk, hogy milyen lehet szülni és megszületni...hogyan zajlik az egész: hasonlóan a menstruációhoz,  görcsöléssel indul, a méh elkezd összehúzódni, majd ez egyre ritmikusabb lesz, hogy néz ki és milyen a szülőcsatorna (csontos cső, lágy része), mi történik a szülés közben, a baba hogyan "tör utat"  csavarodik, hogy a legkönnyebben tudjon a különböző szakaszokon átjutni, stb.  Itt szó esett a vajúdás alatti és utána következő módosult tudatállapotról is, hogy a szülő nő bele kell engedje magát a fájdalomba, és akkor az endorfin, a szervezet természetes ópiuma közbelép, és elröpít, magadon kívül vagy, és az egész milyen gyönyörű is lehet (ha rákattintasz a kék szavakra, megnyílik egy oldal, ahol részletesebben is lehet olvasni erről a módosult tudatállapotról.) Majd arról volt szó, hogyan néz ki egy újszülött amikor megszületik (magzatmáz- ami, ha nem töröljük le, akkor is felszívódik egy-két órán belül, Apgar értékekről és jelentésükről, köldökzsinórról és elvágásáról, majd a köldökcsonk gondozásáról), ha otthon születik, mire kell vigyázni (pl. nem szabad leejteni - nagyon csúszik, és jól be kell takarni, hogy ne hűljön ki), az első napok teendőiről, K és D vitaminokról, arról, hogy mit tud egy újszülött, szóval nagyon széleskörű tájékoztatást kaptunk ezúttal is egyáltalán mindenről, ami a babával-mamával-szüléssel (előtt és után) összefügg. Ugyanígy a szülés szakaszairól, a vajúdás szakaszairól részletesen, meg arról, hogy milyen, mik a tapasztalatok. Mindez nagyon kellemes környezetben, más kismamákkal és leendő apukákkal együtt zajlott, szünetekkel, történetekkel. Ezután volt gáttorna ízelítő, majd decemberben jön majd a  nap a szoptatásról és a belső készülődésről, amelyet intim beszélgetések keretein belül ejtünk meg...egyelőre ennyi, nagy vonalakban. Nagyon nagy vonalakban, mert ami ott elhangzik, bár jegyzeteltem, nagyon sok információ, de hát pont erre van szükségem. Legközelebb december harmadikán megyek a csütörtöki napra, akkor lesz filmezés, meg ismerkedés a dúlákkal.

A másik, amiről kezdem összeszedni az infókat, azok a juttatások, meg összegek, amelyek alanyi jogon járnak, vagy igényelhetőek a várandósság alatt, de többnyire a gyermek születése után. Ilyen varázsszavakkal találkozom, mint tgyás - terheságyi gyermekágyi segély, gyed - gyermekgondozási díj, gyes - gyermekgondozási segély, családi pótlék, egyszeri anyasági támogatás, kerületi újszülött támogatás. Szóval ezek mind pénzt fednek, amelyek anyagi segítséget jelentenek a családoknak a anya fizetése helyett. Kissé káoszosnak tűnik a rendszer, de gondolom, konkrét helyzetben egyre jobban megtudom az egész menetét, már most is sokat segítettek különböző fórumokon ezeket tisztán látni. Merthogy mindent szeretnék megfogni és megkapni ami jár, egy fitying sem maradjon az "állam bácsinál", így is leadózóm fizum felét.....nah...

Ami meg még szorít mostanában, az a rengeteg beaadandó dolgozat a suliban, annyi dolgom van, hogy csak na.....és hiába voltam szabin a múlt héten, reggeltől estig az iskolában csücsültem, és még kell mennem gyakorlatozni, jaaaj, és az idő szorít, december közepére le kell adnom jó pár dolgozatot.....na, csak lesz valahogy. Csak kicsit ellustultam :))))

Ábel-lak

18 hetes pocakfotók:

20 hetes pocakfotók, ugye mekkorát nőtt? :)))

 

20 hét - azaz félidő!

Már egy évezrednek tűnik, amióta nem írtam. Pedig csak két hete kábé. Közben meg nő a pocak, és betöltöttem a 20 hetet, ezennel félidőben vagyok. Kezdődik a visszaszámlálás :), mint az egykori katonaságban, csak ez még örömtelibb!!! Az elmúlt hetek különösebb események nélkül zajlottak. Azaz mégis történt valami különös: érezni kezdtem a mocorgást odabentről :). Bár mellső fali méhlepényem van, és az nagy mértékben szigetel, már határozottan érzem, ha mocorog a Kisfiam :) Csodálatos érzés, mindig annyira örülök Neki, amint megérzem, máris ott vagyok gondolatban, és mosolygok. Belső boldogság, néha kiütközik. Jól vagyunk, mindketten. Dokinál is voltam a 18. héten, megkaptam az AFP, vér- és vizelet vizsgálat eredményemet, és vasat írt fel, amit azóta szedek, de ha elfogy, akkor ezt többé nem szedem, hanem veszek Kräuterblutot, ami nem kész vaskészítmény, hanem természetes gyümölcskivonat (már korábban írtam róla). Amúgy normális módon kissé "rosszabbodtak" az értékek, de semmi kóros, és ami van, az is természetes, hisz változik a szervezetem, és a baba is egyre többet szív magába belőlem, tegye csak! Ő is megnézte akkor (ez pont a 4D-s UH előtti napon volt), és azt mondta, minden rendben, az adatait beírta a kiskönyvembe:

BPD - azaz koponya harántmérője: 42 mm

OFD - koponya hátmérője hosszában: 52 mm

HC - koponya kerülete: 147 mm

AC - haskörfogat: 131 mm

FL - combcsont: 23 mm

Szóval ezek az adatok vannak róla, teljesen normálisan növekvő magzat. Pénteken voltam védőnőnél is, megmért: 55 kg-t nyomok, ruhástól ( a múltkori 50 kg-t is ruhástól mérte a 12. héten), azt mondta belefér ez a fokú hízás, mert nagyon kevésről kezdtem, és a kis súlyúaknál normális, ha többet híznak, de ajánlotta, hogy ügyeljek :). Naná!!! Nem is kell mondani. De tényleg, nem csokizom, sütizem, és odafigyelek, a gyümölcsöt még mindig tolom rendesen. A baba szívhangját is meghallgattuk, 140-t vert, nagyon jó volt hallani ismét. Megnyugtató a kicsi szíve(m).

Én változatlanul jól bírom, járok dolgozni és suliba is, jövő héten ismét sulihét, most már készülődni is kellene, zh-t is írunk, meg gyakorlatra is kell menni, meg olvasni sokat. Ez kicsit soknak tűnik, de csak azért, mert  nekem ez egy inkább befelé fordulós időszak, amikor figyelhetem magam, a testem jelzéseit, koncentrálhatok a babámra, elindulok még nagyobb mélységek felé, lélekben, és készülök anyává válni.

Fizikai változások, melyeket észrevettem: a tempóm nem a régi, hamarabb elfáradok, nem bírok már olyan gyorsan menni. Aki ismer, tudja, milyen gyorsan járok általában :), és viszket olykor a hasam, ahogy nő, gondolom, húzódik a bőröm, de kenem folyamatosan, és az segít. És a méhem már kinyomta  a  köldökömet. Amióta szedem a vasat, kissé nehéz a székelés, ez is velejárója, igyekszem sok folyadékot inni, és gyümölcsöt enni, no meg lekvárt, az is jót tesz.  Nagyjából ennyi.

No de még valami: voltam hétfőn kismamajógán Gáborjáni Rékánál, és csak dicsérni tudom. Nagyon profi a témában, sokan dicsérik, és nem csak egyszerű jógát tart, hanem egy fajta felkészülést is. Nagyon jó volt, már nagyon hiányzott a mozgás. Le is voltam merevedve kicsit, de két óra jógázás után csodálatosan könnyűnek éreztem magam. Relaxáló, ugyanakkor dinamikus, nyújtó és finom mozgásokat végeztünk, amolyan kismamásan. És garantálja, hogy nem fog a hátunk fájni, ha rendszeresen eljárunk. Még szép, jövő hétfőn is megyek, nagyon jó hatása van.

A 20 hetes magzatról ezt lehet olvasni:

Az utolsó hónapban a kisbabánk nagyon sokat nőtt, s megnégyszerezte súlyát. Most elérheti a 25-28 centi hosszat, s kb 30 deka.
Innentől kezdve érezhetjük úgy erőteljesebben a pici mozgásait. 

- És valóban!!!
Tökéletesen hallja, hogy mit mondunk, felismeri a hangunkat, s a külvilág hangját is. Reagál zenére, de más zajra, hangra is. 
- Beszéltetem a Kedvest is hozzá! Ismerkedjen az ő hangjával is.

A kisbaba teste és szervei teljesen kifejlődtek, de még nem lenne alkalmas a külvilági életre. Már gyakorolja a légzést, de még nem képes igazán lélegezni. Mostantól csak a növekedésre és a súlygyarapodásra kell odafigyelnie.  

Ezen a héten a legtöbb kismama már tudja a picurja nemét.

 -Naná!!!
Kisfiú vagy kislány? Szerintem ez volt a kérdés, ami a legtöbbször elhangzott, s ez így természetes.
Most már van a picurkánknak neve is (ha már el lett döntve), s nevét szólítjuk. 
-Bezony, bezony, Ábelke :D


Ezen a héten van a második genetikai Ultrahang is, amin megmérik picinyke porontyunk méretei.
S úgy gondolom (vagyis én így éltem át), ettől a héttől kezdve érezhetjük magunkat igazán kismamásnak. A pocakunkat már a külvilág is látja, mi érezhetjük már hogy mozog, tudjuk a nemét, tudjuk (esetleg) a nevét is. Most már kész emberke lakik bennünk, s már csak ki kell várnunk, hogy megszülessen az a csoda.

(Forrás: www.anyaleszek.hu)

Nagyszerűűű! Már alig várom ezt a csodát!

Ábel a pocakban

Ugye észrevettétek, hogy átalakult a blog kinézete? Na, és vajon miért ?

Ennek oka nem más, minthogy tegnap megtudtuk, Pintyőke pocaklakónk KISFIÚ!!! És nagyon örülünk neki, kimondottan a Kedves, mert ő igazából egy kisfiúra vágyott.  Hát megkapja :). Nekem meg nem volt preferáltam, csak baba legyen és egészséges legyen.

Szóval ezért az átalakulás, kicsit "fiúsítottam" a blogot, jelezve a kék színnel, hogy bizony, itt egy kisfütyisről van szó. Mostantól "kék"-ben gondolkodunk. Persze, azért nem kizárólag, egy fiúnak mindenféle szín jól áll, amúgy sem vagyok a csupa világoskékben gondolkodós. Ez most itt csupán egy jelzés.

Egyik fórumtársam jóvoltából eljutottunk (a fórumról többen is) egy ingyenes 4D ultrahangra, ahol jó alaposan megnézték és mi láthattuk Pintyőkét a pocakban. Akit ezután "rendes" nevén nevezünk, vagyis Ábelnek. Eddig ez az egyetlen fiúnév, ami mindkettőnknek tetszik. Még egyszer átnézem a fiúnevek listáját, de szerintem jobbat nem találunk. Úgyis már régóta Ábelként gondolok Rá, vagyis erre a fiúnévre. Igazán nagyszerű 4D fotók nem készültek, de örülünk annak, amit láthattunk, és amit kaptunk. Íme: Az első képen profilból látszik 2D-ben és fentről 4D-ben. A másodikon szemből látszik, kicsit a méhlepény mögé bújva, a keze a szájánál van, talán szopja az ujját? A harmadik képen a kukija, a negyediken pedig Kedves kihangsúlyozta ugyanazt :) (csakhogy egyértelmű legyen).

Apró örömök

Mostanában, értsd, ezen a héten igencsak sűrűek a napjaim, mert sulihét van, reggel 8-9-től délután 4-5-ig ott kell ülni egyhuzamban, és hallgatni a sok okosságot :) Ez nem panasz, csak tényközlés. És persze ebédszünet is van. Meló, azaz inkább ügyelet pedig csak két éjszaka van ezen a héten, pl. ma éjszaka, és remélem, hagynak szépen aludni, így holnap reggel frissen kezdem a napot, és mehetek vígan iskolába.  Ez is egy apró öröm. A másik pedig, ami a tegnap történt, hogy az elveszett fél fülbevalóm előkerült: a suliban vettem észre, hogy már nem lóg a fülemben, de nem találtuk sehol a csoporttársammal.  Aztán otthon  érkezik egyszer csak a Kedves, a szájában lóg a fülönfüggőm, de csak azért mert az egyik kezében tele szatyor, másik kezével meg az ajtót nyitotta. Képzeljétek, valószínű ott eshetett ki a fülemből az ajtó előtt, mert Kedves ott találta a csengő mellett felakasztva  a rácsra. Örültem neki nagyon. Mint ahogy annak is, hogy a Kuplungban felejtett türkizkék sálam is előkerült, hála egyik barátnőmnek, aki akkor érkezett a helyre, amikor mi elmentünk, és ugyanoda ültek (ugyanis pénteken elmentünk egy kicsit "bulizni", amiből pontosabban kocsmázás lett, de olyan füst volt  ott, hogy vágni lehetett volna, alig kaptam levegőt, többször ki kellett mennem, így sokat nem is  maradtunk, elég is volt egy jó időre.) Majd hazavitte a sálat, nem tudta, hogy az enyém, de jobbat nem is tehetett volna. Már épp megsirattam, mikor rákérdeztem, hogy nem látta-e véletlenül...és hát igen, megvan az is. És az a húszezres is előkerült, amiért nagyon sokat sírtam az egyik nap, még a múlt héten, mert azt hittem, elveszítettem, vagy a kéményseprő lopta el az asztalról,  de nagy mázlimra megtaláltam a kukában, egy papírfecnivel együtt dobtam el, hát az nem csak apró öröm volt, amikor megtaláltam, gondolhatjátok.

Aztán  tegnapelőtt épp nekiálltam volna átalakítani az egyik farmeromat kismamanadrággá, lélekben is felkészültem, csakhogy egy régi nadrágom sem jön fel a fenekemre, így meg egyiket sem lehet átalakítani. Hiába na, nem csak a pocakom nő, pár kilót magamra szedtem fenék és comb tájon is, nem csoda, hogy nem jönnek fel az anno 43 kilómra vásárolt nadrágok....na mindegy, szóval el kezdtem gondolkodni, mi legyen, most vennem kell egy kismamanadrágot, de az vagy 7-8-10 ezer forint, kicsit sok.......vagy túrok valahol egy átalakítani való nadrágot. Ezzel a céllal tegnap betértem az egyik turiba a körúton, ahol történetesen mindent 450 forintért adtak. Már egy órája ott voltam, jó alaposan átbogarászva a kínálatot, amikor is rátaláltam egy H&M-es S-es bordó bársony kismamanadrágra, tökéletes állapotban, azt hittem kiugrok a bőrömből, annyira örültem (no persze, de csak úgy magamban), de az örömöm fokozódott, amikor az egyik eladó csaj  mutatott még egy kismamafarmert is, ugyancsak a méretemben. Nosza, gyorsan fel is próbáltam őket, nagyon jók, kényelmesek, és kitűnő állapotban vannak, és mindezt darabonként 450 forintért...hááát, ebben a felfokozott hormonállapotban szinte eksztázisként éltem meg a dolgot, szinte repültem hazáig.  Így kismamanadrág-probléma megoldva. Már csak kabát után kell néznem, mert lassan már nem tudom begombolni.

Szóval ilyen apró örömök érnek engem, és boldogítják ezeket a szürke őszi-téli napokat. Teszek majd fotót is fel róluk, ha esetleg kíváncsiak lennétek :).

Rooibush tea, mostani kedvencem

Ilyen hideg napokon igazán jólesik egy csésze meleg tea. De kismamaként ugye nem mindegy, mit iszunk, nem minden gyógynövény jótékony hatású ilyenkor. Rátaláltam egy új kedvencre, a Rooibush teára (ami nem is tea tulajdonképpen), amit kismamaként nyugodt szívvel fogyaszthatok, ráadásul cukor nélkül (mint általában a teákat), mert önmagában is édeskés íze van. Hogy miért olyan jó, azt az alábbiakban olvashatjátok:

Mi a rooibush?

A rooibos (ejtsd rojbosz) a vörös földirekettye hajtásaiból készül, tehát nem teacserjéből, mint a fekete vagy zöld teák. A vörös földirekettye (Aspalathus linearis) egy zöld színű, tűlevelű cserje. A levelek a fekete tea leveleihez hasonlóan fermentálódnak, de ebben az esetben vöröses szín alakul ki.

 A rooibos múltja

A dél-afrikaiak már jó ideje ismerik jótékony hatásait, a KhoiKhoi törzs több száz éve használja üdítő italként és színezőként egyaránt. Az őslakosok kézzel szüretelték a növényt, majd sziklákon zúzták össze szárítás előtt. A vad rooibos egyetlen helyen őshonos: Dél-Afrikában, a Cedarberg hegység környékén. Európa csak nemrég fedezte fel a rooibost, először egy orosz emigráns, Benjamin Ginsberg hozta forgalomba a XX.század elején.

Az évi 8000 tonna megtermelt rooibos felét Dél-Afrikában fogyasztják el, de Németország, Japán, Hollandia és az Egyesült Államok is a nagyfogyasztók közé tartozik.
A rooibos ültetvényeken nem használnak vegyszert, a leveleket kézzel szüretelik. A fermentálás összehantolva történik, itt alakul ki a pirosas szín. A fermentációt gőzös sterilizálás és szárítás követi.

Fogyasztása és az egészség

A jellegzetesen vörös színű rooibos tea íze édeskés, kevésbé kesernyés. Nincs benne koffein, így egész nap ihatjuk - és gyerekek is fogyaszthatják. Ásványi és antioxidáns anyagokban gazdag. Szabályozza a vese és epeműködést, oldja a görcsöket. Aktivizálja a zsíranyagcserét, optimalizálja a gyomorsavszintet. Megszabadít a hordóhastól.

Mivel kevés polifenolt tartalmaz, jól bírja a hosszú állást, nem fog megkeseredni. Sok benne a C-vitamin, ezért fogyókúrák kiegészítéseként is kedvelt, segíti a zsírégetést. Mangánt, kalciumot, magnéziumot és vasat is nagy mennyiségben tartalmaz, ezért kismamáknak is kifejezetten jó.
A rooibost külsőleg és belsőleg is alkalmazzák gyógyításra. Külsőleg elsősorban bőrbetegségek kezelésére hatékony, használják az ekcéma és a pikkelysömör kezelése során, de pattanásos bőrre is alkalmazzák. Dél-Afrikában a bőrallergiás gyerekek rooibos-fürdőt kapnak. A kozmetikai ipar is kedveli. Számos rooibost tartalmazó krémet, lemosót vásárolhatunk.

Forrás: www.mindmegitta.hu, www.vitaminsziget.hu

Idézetek Mamackától

Mamacka fórumtársam, két angyalhajú kisfiú anyukája, aki most várja a harmadik gyermekét,  nagyon jókat szokott posztolni, és nem egyszerűen csak jókat, hanem olyanokat, amelyekkel teljesen egyetértek, vagy egészen hasznosakat, annyira, hogy érdemesnek tartom feljegyezni ide, hogy megmaradjon nekem, ezért az alábbiakban tőle idézgetek:

"Szerintem fontos, hogy legyenek a gyerekvárás alatt elképzeléseink, terveink, elhatározásaink, hogy mikor mit, hogyan szeretnénk, persze az élet alakítja a dolgokat, nem szabad nagyon ragaszkodni, de érdemes megpróbálni mindazt amit a baba érdekében a legfontosabbnak tartunk. Ez érvényes a szüléstervre és a babával kapcsolatos dolgokra is.
Aztán amikor az élet úgy hozza rugalmasnak kell lenni és esetleg elengedni, átgondolni az addigi célkitűzéseinket." -  a szüléstervről is esett szó már a felkészítőn, én is fontosnak tartom, hogy legyen egy kép bennünk, egy elképzelés, hogyan, és mit szeretnénk, persze ehhez nem kell foggal-körömmel kapaszkodni, de hozzátartozik a lelki felkészüléshez. Itt megjegyezném Barbara Harper Születnek így is  - Gentle Birth Choices c. könyvét (melynek filmváltozata is van), melyet nem olvastam még, de ajánlották, és a listámon van, és amelyben a szüléstervről is ír.

"Én sokkal fontosabbnak tartom a lelki felkészülést. A fájdalomtól való félelem erősíti a fájdalomérzetet. Én igyekeztem nyitottan várni a fájdalmat. Úgy fogadtam mint egy jó barátot, segítőmet a szülésben.

A meleg víz, akár a zuhanyzás is remek fájdalom csillapító!
Én a minél kevesebb beavatkozás híve vagyok. Ha már beleavatkoznak, gyorsítanak ott félő, hogy az anya elveszíti az uralmat a teste felett, márpedig szerintem ez a legfontosabb." - ezt az EDA-val (epidurális érzéstelenítés) kapcsolatosan írta. És teljesen igaza van, ehhez én is így állok hozzá, nem félek a szüléstől. Ehhez kapcsolódik még G. Á. mondata, miszerint minden egyes beavatkozás elindít egy következőt, ezért jobb, ha minél kevesebb beavatkozás történik a vajúdás , szülés alatt, kevesebb a kockázat bármilyen szövődményre. A szülésfelkészítőn  erről is beszéltünk. És még fogunk.

Neki össze vannak gyűjtve egy word doksiban az ilyesmik, és el fogja küldeni. Nagyon örülök neki, és hálás is vagyok érte, amiért ilyen kedves, és átadja a szerinte fontos és általa tapasztalt dolgokat.

Interjú Geréb Ágival - "És mágylyát is raknak?"

 Akit érdekel az otthonszülés  téma: a Magyar Narancs közölt egy interjút Geréb Ágival:

"És máglyát is raknak?" - Geréb Ágnes nőgyógyász, az otthon szülés hazai népszerűsítője

A múlt héten egy otthon szülő anyát kellett kórházba szállítani, mert majdnem elvérzett. Nem kizárt, hogy a szakmájától eltiltott Geréb Ágnes ellen kuruzslásért indítanak eljárást. ' viszont állítja, nem orvosként volt jelen, hanem dúlaként, attól pedig nincs eltiltva. Lapzártánk után, szerdán áll bíróság elé vádlottként két korábbi ügy miatt Geréb Ágnes, aki a Narancson kívül senkinek nem nyilatkozik.
Magyar Narancs: Nem tart attól, hogy előbb-utóbb börtönben végzi?
Geréb Ágnes: Nem lenne igazságos. Minden egyes szülésnél mindig a tőlem telhető legjobbat próbáltam adni jelenlétben, tudásban, odafigyelésben.
MN: Miért vonja ki magát a törvények alól? Miért jár szülésekhez, amikor jogerős ítélet tiltotta el három évre szakmája gyakorlásától?
GÁ: Pontosítsunk. 2007 októberében csakugyan született egy ítélet egy 2000-ben történt szülés ügyében, amely kimondja, hogy nem dolgozhatom szülész-nőgyógyász szakorvosként. A szüléskísérés azonban nem a szülészorvos dolga. Erre tizenhét éves klinikai munkám során is rájöttem, és az otthon szüléseket megelőző tíz évben már a klinikai szüléseket is bábaként kísértem. Két eltérő megközelítésről beszélünk. El vagyok tehát tiltva a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, de a szüléskísérés nem tartozik ide. A szülész-nőgyógyász szakrendelésemet természetesen fölfüggesztettem a büntetés idejére.
MN: Ez erőltetett érvelés. A bíróság egy otthoni szülés miatt hozta meg ítéletét, tehát az eltiltás az otthon levezetett szülésekre is érvényes.
GÁ: Először is otthon nem vezetjük, hanem kísérjük a szüléseket. Nem mi irányítjuk a vajúdó nőt, hanem mellette vagyunk, és igyekszünk kielégíteni fizikai és pszichés szükségleteit. Nem siettetjük, nem adunk utasításokat, hogy mikor mit csináljon, feküdjön-e, vagy álljon, egyen-e vagy igyon, nyomjon vagy ne nyomjon. Másodszor: a szülészorvosi és a bábai szakma eltér egymástól. Engem olyan dolgok alapján marasztalt el a bíróság, amelyek a kórházi szokások alapján kialakult protokollnak felelnek meg. A bábák a szülés természetéhez igazodva alakítják ki saját protokolljukat, és ahhoz alkalmazkodnak.
MN: De milyen minőségben, mikor és kikkel jár szüléshez?
GÁ: Az ítélet óta mindig egy bába mellett járok szülésekhez, és magam asszonytársi segítőként, azaz dúlaként veszek részt. Ám amíg nem születik megfelelő jogi szabályozás, amely rendezi az otthon szülést, addig bármely bíróság elmarasztalhat bárkit a kórházi protokollok alapján. Az ítélet három dologban talált bűnösnek: míg a kórházban a gyermek megszületése után legfeljebb 15-20 percet várnak a méhlepényre, és ha magától nem válik le, mindenképp beavatkoznak, mi megvárjuk a spontán lepényleválást, ami sokszor több mint hatvan perc.
MN: Miért?
GÁ: Minden beavatkozásnak, így a lepény leválását gyorsító beavatkozásnak is megvan a maga kockázata. Ha magától zajlik le egy folyamat, kisebb a lehetséges szövődmények előfordulási aránya. Ez az oka annak, hogy a háborítatlan szülések során kevesebb a károsodott gyermek és édesanya.
MN: 2000-ben speciel meghalt egy kisbaba.
GÁ: Igen, szegény 14 hónaposan meghalt. Az oxigénhiány oka bölcsőhalál volt. Tehát nem volt köze a szülés helyszínéhez. Tudok olyat, akivel ugyanez kórházban fordult elő, csak ő ott helyben meghalt. És ügy sem lett belőle.
MN: Azért is elmarasztalták anno, mert nem szívta le a gyermek váladékát, és nem vágta el időben a köldökzsinórt.
GÁ: Ha a magzatvíz tiszta, mint ebben az esetben, az egészséges kisbaba a váladékot kiköhögi. Kórházon belül is egyre több helyen hagyják el a nyákszívást. Az első légvétel előtti leszívás akkor fontos, ha magzatszurok van a magzatvízben - akkor viszont nagyon fontos. Az pedig vicc, hogy azért büntettek meg, mert nem vágtam el "időben" a zsinórt. Ha egyáltalán nem vágjuk el a köldökzsinórt, az akkor is leesik magától.
MN: Ön tehát úgy véli, járhat otthoni szülésekhez. De mint egészségügyi tevékenységhez, ÁNTSZ-engedély kellene. Van önnek ilyen?
GÁ: '89 óta számtalanszor folyamodtam érte. A szabályozással kapcsolatos vitákban is ez volt szinte az egyetlen pont, amelyben az összes fél egyetértett: hogy a bábáknak legyen szakmakódjuk, ami alapján ÁNTSZ-engedély adható. Ezzel legalizálnák, elismernék a bábaságot külön szakmaként.
MN: Ha tehát nincs ilyen, illegálisan dolgoznak.
GÁ: Mondjuk azt, hogy joghézagban. Nem a mi mulasztásunk, hogy a magyar kormányok mindmáig adósak a szülő nőknek a jogi háttér rendezésével. Hiszen a nőknek egyre növekvő igényük, hogy maguk válasszák meg, hol, kivel, hogyan, milyen körülmények között kívánnak életet adni gyermekeiknek. Szabad ugyan arról dönteniük, hogy kórházban vagy kórházon kívül, szaksegítséggel kívánnak szülni, ám a szaksegítségnek nem szabad engedély nélkül dolgoznia. Ezzel próbálták csírájában elfojtani az otthon szülés újjáéledését, de nem sikerült.
MN: A múlt héten egy újabb anyát kellett kórházba szállítani otthoni szülés után. Majdnem elvérzett.
GÁ: Amikor azt mondja, majdnem elvérzett, azt is mondja, hogy nem vérzett el, mert a jelenlévők tették a dolgukat. Az édesanya még aznap elhagyta a kórházat. Az otthoni szülések tíz százaléka világszerte kórházban fejeződik be. Mind kórházi, mind otthon szülések során gyakori jelenség, hogy a méhlepény megszületése után a szülő nő bővebben vérzik. Ha minden ilyen ügyből hír lenne, másról se szólnának a lapok. Ebben a konkrét esetben elvégeztük a rutinbeavatkozásnak minősülő elsősegélynyújtást, azaz infúziót kötöttünk be, és a vérzést csillapítottuk, valamint értesítettük a mentőket. Volt valami különös ebben a szülésben, de nem a vérzés: az, hogy egy ötkilós gyermek egy átlagos méretű asszonyból simán megszülethetett.
MN: A rendőrség mégis kuruzslás miatt indíthat eljárást ön ellen.
GÁ: És máglyát is raknak? Mint már mondtam, csak a szülész-nőgyógyász szakorvosi tevékenységtől tiltottak el. Az, hogy valaki bármilyen orvos szükség esetén elsősegélyként vérzést csillapítson és infúziót kössön be, nem kuruzslás, hanem kötelesség. Ha nem kötöttük volna be az infúziót, akkor - jogosan - az elvárható gondosság elmulasztása miatt indíthatnának eljárást. Ezt egy bábának is kötelessége megtenni.
MN: Nyugat-Európában csak az alacsony rizikócsoportba tartozó nők szülhetnek otthon. Ön azonban elvállal nagy súlyú babákat, ikerterhességeket és 35 év feletti nőket is. Ez nem kockázatos?
GÁ: A 35 év onnan jön, hogy ha baj van a babával, afölött már kevesebb esélye van egy nőnek másikat szülni. De ez nem az egészségi állapotról szól: egy 38 vagy egy 42 éves nőnél egyénileg kell elbírálni, kockázatos-e a szülés vagy sem. Hiszen ha egy nő megfogan, szülni is tud. Az ikrek születése minimális kockázatot jelent, ha mindkét gyerek fejjel van, és minden egyéb rendben van. A kisbabát, akire céloz, nem az ikerszülés következményeként veszítettük el. Az ikerszülés lehetséges kockázatai közül itt egy sem lépett föl.
MN: Oxigénhiányosan született, és hét hónaposan meghalt.
GÁ: Az a kisfiú ismeretlen okból halt meg. Létezik ilyen. Méhen belüli állapota az utolsó három percig kifogástalan volt.
MN: A vád szerint kihűlt. Ez hogy történhetett?
GÁ: Amióta az otthon szülés protokollját a magunk számára kidolgoztuk, az egyik fő kívánalom az, hogy minden szülésnél legyen hősugárzó, amit a kitolási szakban mindig bekapcsolunk. Ezt tettük ennél a szülésnél is.
MN: Jól tudom-e, hogy az anyuka a következő gyermekeit is otthon szülte?
GÁ: Bár jól jönne nekem, nem kívánok válaszolni, mert ez az illető magánügye.
MN: Az anyák tehát saját kényelmük érdekében a gyertyafényt választják a biztonságos kórház helyett. Nem felelőtlenség ebben segíteni őket?
GÁ: A kényelem meg a gyertyafényes romantika az otthon szülést övező tévhitek közé tartozik. Az például, hogy az anya a kitolási szakban a kényelmének megfelelően változtathat testhelyzetén, elsősorban nem az ő kényelméről, hanem a baba akadálytalanabb megszületéséről szól. Az anyai mozgás következtében a csontok, ezáltal pedig a szülőutak is szükség szerint megnyílnak. Kisebb a mechanikai károsodás veszélye.
MN: Kórházi szülészek szerint minden szülés időzített bomba, ha komplikáció adódik, elengedhetetlen az épületben a műtő.
GÁ: Ha egy intézeten kívüli szülésnél egy bába kompetenciáját elismerik, és jó az együttműködés a mentőszolgálat, a kórház és a bába között, a szállítás időtartama nem fokozza a veszélyt, hiszen lemérték, hogy intézeten belül is eltelik körülbelül 30 perc a probléma felmerülése és a császármetszés között.
MN: A problémák egyik pillanatról a másikra történnek egy szülésnél, amikor azonnal be kell avatkozni. Minden perc számít.
GÁ: Nagyon ritkán adódnak ilyen váratlan, azonnal fellépő helyzetek. Ha jobban megpiszkáljuk az eseményeket, kiderül, hogy az esetek zömében találunk egy megelőző orvosi beavatkozást, ami után bekövetkezett az "időzített bomba".
MN: Vagyis az orvosok tehetnek mindenről?
GÁ: A fölöslegesen elvégzett rutinbeavatkozások sok mindenről tehetnek. Sheila Kitzinger A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis? című könyvében azt írja, hogy minden beavatkozás maga után von egy következőt. Ezt tapasztaltam én is. Akár az ártalmatlannak tűnő burokrepesztést nézzük: számtalanszor fordul elő, hogy szívhangromlás követi, és máris ott az "időzített bomba".
MN: Önnél gyakran hordanak túl a mamák. Ez nem veszélyes?
GÁ: Fölösleges megindítani a szülést pusztán azért, mert papírforma szerint lejárt az idő, holott a baba egészséges, és még nem akar megszületni. Vagy gátmetszést végezni, amikor a szívhangok jók, és a babának lenne ideje a gátat a neki szükséges módon és mértékben a születéséhez átalakítani. Nincs szükség a szülés gyorsítására, a hasra gyakorolt nyomásra. Vagy fölösleges csupán azért vákuummal kihúzni egy jó állapotban lévő kisbabát, mert a kitolási szak átlagos ideje letelt. Vagy várakozás helyett fájáserősítőt adni, csak mert a szülés lelassul, ha közben az anya és a gyerek jól van. Az oxitocintól olyan intenzív méhösszehúzódásai lehetnek az anyának, hogy fájdalomcsillapításra szorul, amitől viszont nem érez semmit, és nem tud a saját testével együttműködni a kitolás során. Ekkor jön a műtétes szülésbefejezés, a vákuum, a fogóműtét vagy a császármetszés. Nem véletlen, hogy Magyarországon minden harmadik nő császármetszéssel hozza világra gyermekét. Holott nem hiszem, hogy a magyar nők kevésbé tudnak szülni, mint a svédek vagy a hollandok.
MN: Miért ennyire kórházellenes?
GÁ: Téved. Inkább kórházpárti vagyok, sőt császármetszéspárti. Amíg nem volt császármetszés, egy csomó újszülöttet elveszítettünk. A császármetszés életmentő beavatkozás, ha arra használják. Az otthon szülés pedig akkor biztonságos, ha probléma esetén van háttérkórház - mégpedig olyan, ahol elfogadják a bába kompetenciáját, és nem különböztetik meg hátrányosan sem a megkezdett otthon szülés után oda forduló szülő nőt, sem pedig az őt beszállító bábát.
MN: Miért halt meg 2007-ben vállelakadás miatt egy kisbaba?
GÁ: A vállelakadás az egyik legfélelmetesebb, előre nem tudható szülészeti komplikáció. Van olyan súlyos fokozata, amikor nem lehet mit tenni, akár kórházban van az ember, akár otthon. De a kérdései alapján úgy tűnik, mintha számtalan haláleset kötődne hozzám. Holott a tizenkilenc év alatt, amióta otthoni szüléseket kísérek, a már említett két kisbabát vesztettük el oxigénhiányos károsodás következtében egyéves koruk körül, és egy szülés közbeni veszteség ért minket, ez a szegény kicsi baba, akiről most ön is kérdez. Mindenki más, anya és gyermek, egészséges. A Pető Intézetben sajnos rengeteg oxigénhiányos károsodással született gyermeket kezelnek. És egyikük sem otthon született. A szülészeti mutatóinkra nemzetközi szinten is büszkék lehetünk.
MN: De a tervezett otthon szülésben válogatott egészséges nők vehetnek csak részt. Tehát ez nem kiemelkedő arány.
GÁ: Érdekes, az egyik oldalon az a vád, hogy válogatás nélkül, felelőtlenül elvállalok mindenkit, a másik oldalon pedig a jó statisztikánk értékét azzal próbálják csökkenteni, hogy válogatott, egészséges nők szülnek csak otthon.
MN: A vállelakadásos esetnél miért nem segített gátmetszéssel, hogy a kisbaba megszülethessen?
GÁ: A konkrét ügyről nem szeretnék beszélni, mert bíróság előtt állok. Szakmailag a vállelakadás megoldására sok helyen sokféle javaslat van, de nincs egységes vélemény arról, hogy megoldás-e a gátmetszés. A vállelakadás egyébként nem feltétlenül a baba nagy súlyának következménye. Egy fővárosi kórházban nemrég például egy 3,5 kg alatti babának akadt el a válla.
MN: Hibásnak érzi magát, hogy meghalt az a kisbaba?
GÁ: A tőlem telhető legjobbat nyújtottam. Nincs olyan nap, hogy az elveszített gyerekek, szüleik és testvéreik ne jutnának az eszembe. De nem érzem magam hibásnak.
MN: A család kártérítést követel, mert azt állítják, nem világosította fel őket megfelelően.
GÁ: Egyhetes szülésről szóló tanfolyamunk nem otthon szülésre, hanem szülésre készít föl. Nem rejtjük véka alá a véleményünket, és ki is mondjuk, hogy szülés körüli halálozás volt és lesz, bárhol történjen is a szülés. Pontról pontra vesszük a lehetséges kockázatokat. De nem döntünk helyettük. Van, hogy kiderül, rosszul döntöttek - akár azzal, hogy a kórházat, akár azzal, hogy az otthonukat választották.
MN: Mindez nem biztos, hogy meghatja a bírónőt.
GÁ: Egy dolgot ne felejtsen el! A hasonló perek nem arról szólnak, hibázott-e az orvos, hanem azt kell bizonyítani, hogy szándékosan gondatlanul járt el.
MN: A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szerint az az otthon szülést vállaló orvos, aki "nem agitál az otthon szülés ellen, vét a hivatása esküje ellen".
GÁ: Ennek a 2002-es állásfoglalásnak már számos mondatát ízekre szedték, mert tudományosan megalapozatlannak tartották más orvosok. Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért Társaság egy állásfoglalásában azt állította, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium az otthon szülésre vonatkozó tudományos alapokat figyelmen kívül hagyja, illetve félreértelmezi. Nemzetközi tanulmányok szerint egészséges anya és problémamentes várandósság esetén a tervezett otthon szülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi. Az eddigi legátfogóbb, 13 ezer szülést vizsgáló kanadai tanulmány szerint az alacsony rizikójú csoportból kevesebb baba és mama halt meg szülés során otthon, mint kórházban.
MN: De nálunk a kórházsűrűség, a hiányos infrastruktúra, a mentőszolgálat nehéz helyzete miatt más a helyzet.
GÁ: Barcelonában a bábák tömegközlekedéssel járnak otthon szülésekhez, Amszterdamban pedig kerékpáron. Hollandiában a szülések harminc százaléka otthon zajlik, és a biztosítás az otthon szülésre jár: ha egy egészséges nő indokolatlanul kórházat választ, fizetnie kell. A kórházból problémamentes esetben a szülés után hazamehetnek. A szüléseket intézményen belül is bábák kísérik. Hollandia azon tíz ország között van, ahol a legalacsonyabb a szülés körüli halálozás aránya.
MN: Szakmai körökben azt is mondják, hogy ha ön kompromisszumkészebb lenne, már rég lenne szabályozás.
GÁ: Az otthon szülés nem én vagyok. Csak rám terelték a figyelmet. Nem rólam szól, hanem egy szabad nő igényéről, aki egyéni figyelemmel kitüntetve, női segítőket igénybe véve szabadon szeretne szülni. Az otthon szülés szabályozásának arról kellene szólnia, hogy kik, milyen paraméterek alapján, milyen képzettséggel gyakorolhatják a bábaságot.
MN: Ön szerint miért nincs még ma sem szabályozás?
GÁ: Mert jelentős érdekellentétek alakultak ki, amelyeknek már nincs közük a nőkhöz és az újszülöttekhez. A tudás fala mögé rejtőzve, a biztonságra hivatkozva magukhoz ragadták a szülést a szaktekintélyek.
MN: Nem hagyja abba?
GÁ: Ilyen háborított körülmények között nehéz háborítatlan szülésekhez járni. De ha esetleg abba is hagyom, már nem szűnik meg az otthon szülés, hiszen az nem én vagyok. Egyre több a képzett bába, és biztató jel, hogy ettől a tanévtől kezdve a felsőfokú szülésznőképzőn már három féléven át tananyag lett az otthon szülés. De vajon ki lesz a tanár?

Varró Szilvia

Szülésfelkészítés - hasznos infók

Hétfőn voltunk Kedvessel szülésfelkészítőn a Napvilág Születésházban, pontosabban az információs hét első első napján, jó hosszú volt, reggel 10-től este nyolcig, ebédszünettel együtt. Rengeteg információt kaptunk,  többet tudtunk meg a szülésről egy nap alatt, mint egész eddigi életünkben. Igaz, a felkészítő 50 ezer forint  + áfa, de mivel az ALTERNATAL Alapítvány nem profitorientált, lehetőség van részletfizetésre is, vagy egyszerűen csak annyit fizetünk, amennyit tudunk, a többit kérelmezzük segélyként az alapítványtól, hisz véleményük szerint a "baba nem várhat", és ez így van rendjén. Végigmentünk és részletesen megbeszéltük a "kötelező" vizsgálatokat, ugyanakkor megtudtuk, hogy melyik fölösleges, azaz melyik csak a protokoll és rutin része itt Magyarországon, és amelyek nélkül simán ki lehet húzni a 9 hónapot. Csomó egyéb fontos infóra is szert tettünk, például arra, hogy a várandósság alatti "vérszegénység", azaz a laborban vérképből kimutatott vas értéket a nem várandós felnőttek átlagos értékeihez viszonyítják, ami ugye nem a helyes értéket adja, hisz a várandósság egy más állapot. Minden labor eredménynél jobb, ha figyeljük szervezetünk jelzéseit, hisz testünk tünetekkel jelzi, hogy mire van szüksége. És az is fontos, hogy pl. szükség esetén ne kész "vasterméket" vigyünk be a szervezetbe, mert akkor a test "elkényelmesedik" és csökkenti a természetes funkcióit, így jobb félkész állapotban pl. céklatabletta vagy Kräuterblut formájában bevinni a  vasat, de a legjobb ugye az élelmiszer, pl. 2 evőkanál darált mák naponta, olajos magvak, céklalé, cékla.

Ugyanakkor az elmaradhatatlan és szükséges és jó vizsgálatokról, szűrésekről is pontos infókat kaptunk pl. a vércukorvizsgálat, ami anyagcsere ingadozást mutat ki. A vércukorszintet egy egyszerű készülékkel egy normális reggeli után meg lehet mérni (akár otthon is), ezzel szemben a kórházi vizsgálatkor éhgyomorra néhol cukros vizet, tejet vagy tejes zsömlét adnak, és ezután mérik a vércukorszintet, ami ugye megint nem a reális értéket fogja adni, hisz nem mindenki eszik általában fehér cukrot, vagy vannak olyanok, akik csak gyümölcsöt reggeliznek, tehát a kapott érték eben az esetben az lesz, hogy milyen a vércukorszintjük egy nagy adag cukor bevitele után...háááát.....

Megtudtuk azt is, hogy az Ultrahangos CTG helyett (cardiotokográfia, ami a magzati szívhangot figyeli) létezik nem ultrahangos is, a Fetaphon, ami egy zseniális magyar találmány, és ugyanazt tudja, mint az ultrahangos, csakhogy az ultrahang is egy bizonyos sugárzás, és nem jó az sem, ha a babát folyamatosan ultrahangozzák (ennek főleg későbbi következményei lehetnek, de nem feltétlenül - mint pl. a diszlexia).

Beszéltünk a terhességi toxémiákról, mérgezésekről,  végtagödémákról (vizesedésről, ha megdagad az ujjunk, és nem jön le a gyűrű, vagy nem férünk bele a cipőnkbe), meg még súlyosabbakról is, melyeket inkább nem sorolok fel, nem olyan gyakoriak azért szerencsére, de ugye mindenre fel kell készülni.

Szó esett a köldökzsinórelőreesésről is (ez az a ritka eset, amikor idő előtt megreped a magzatburok, és a kizúduló magzatvíz előresodorja a köldökzsinórt, a köldökzsinór előreesik a szülőcsatorna bejáratához, és a baba feje elszorítja, így megszűnik benne a keringés), melyet előszeretettel hoznak fel ellenérvként az otthonszülés esetében, nos erről tudni kell, hogy a 37. héten van egy egyszerű belső vizsgálat, amellyel egyszerűen meg lehet állapítani, hogy beszorult-e a köldökzsinór vagy sem, ez viszont nagyon ritka eset. Ha meg beszorult, akkor nem lehet nem észrevenni, és ez bármikor megtörténhet, lehet segíteni rajta. Általában a 37. héttől kezdve a babák feje beilleszkedik a csontos medencébe (mint dugó a palackba), és ha már beilleszkedett, lehetetlen ennek a szövődménynek a valószínűsége, hisz ha megreped a burok, csak az úgynevezett fejvíz folyik ki, vagyis az a kicsi mennyiség, amely a baba feje és a méhszáj közt helyezkedik el. Ilyenkor nincs rés, ahol odacsúszhatna a zsinór a fej elé, és mivel szó sincs nagy mennyiségű vízről, nincs is, ami előresodorná.

Továbbá a terminustúllépés nem egyenlő a túlhordással. A túlhordás nagyon ritka, hisz a természet úgy találta ki testünket, hogy a baba addig marad bent, amíg neki jó, mert ha neki már nem jó, kényelmetlen vagy nem jut elég tápanyaghoz, oxigénhez, akkor automatikusan és spontánul megindul a szülés, csak épp ki kell várni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy napjainkban a születések átlagosan már nem a 40. hanem a 42. héten történnek. Nem jó beavatkozni a természet rendjébe, ergo nem jó, ha szükségtelenül megrepesztik a burkot, mert olyankor még nem érett meg a méhszáj. Ha szépen kivárják a méhszáj megérését, akkor lesz ideje rendesen kitágulni, azaz meglazul, és az a kemény szorítás, ami addig a baba bent maradását védte, szépen vajpuhává lazul.

Megtörténhet az is, hogy a burok magától idő előtt megreped, ilyenkor csöpögni, szivárogni vagy folyni kezd  magzatvíz. Ha ez túl hamar következik be a szülés időpontja előtt, és az állagáról, színéről, szagáról megállapítható, hogy a baba biztonságban van bent, akkor még ki lehet várni türelmesen a tágulást, ez esetben szigorú óvintézkedéseket kell tenni (pl. gyakran mosakodni, sima folyóvízzel, minden betétcsere és wc-zés után, tilos a nőgyógyászati vizsgálat - mert a vizsgáló ujj könnyen megsértheti -, tilos a szeretkezés), a lényeg, hogy semmi ne kerüljön a hüvelybe kívülről befelé a szülés előtt. A mekóniumos  - magzatszurkos magzatvíznek szaga van, sárga  vagy ennél csúnyább,  zöld, barna a színe, akkor a magzatvíz fertőzött, és ez veszélyes a babára, olyankor rögtön be kell avatkozni.
Aztán ott van a fekvő helyzetbe való kényszerítés, amiről mindenkinek az a tapasztalata, hogy a legrosszabb és legfájdalmasabb. Ugyanis a baba, aki jön kifelé a szülőcsatornán, és az anya olyan testhelyzetben van, hogy akadályba ütközik, jelzi ezt, így az anya, ha szabadon testhelyzetet változtathat, akkor a baba "akadálymentesen" folytatja útját e világra.

Hangsúlyozták az élet első órájának fontosságát, mégpedig azt a természetes igényt, hogy a babát az első órában ne vigyék el a mamától, és ne hajtsanak végre rajta különböző intézkedéseket, amelyek simán ráérnének később is (pl. ne vigyék el a gyerekorvoshoz, hisz a gyerekorvosnak van két lába, és ő könnyebben oda tud jönni a kisbabához). Mindenesetre kórházi szülésnél is jó mindenre felkészülni, lelkileg meg főleg arra, hogy elég erősek és rámenősek legyünk  a kiszolgáltatottság kivédésére.

Azt gondolom, hogy jó dolog ez a szülésfelkészítés ilyen kezdőknek, első szülőknek, mint én, meg a Kedves is nagy érdeklődéssel hallgatta, hisz nem csak az én gyerekem, hanem az ő gyereke is megszületik. Természetesen nagyon szeretném, hogy a szülésnél ott legyen velem, beszéltünk már erről, és ő is szeretné ezt, remélem lesz elég lelki ereje, hogy adjon nekem is, támogasson, hogy erőt meríthessek.

Pocakfotó 2. és Pocakfotó 3.

 Örömmel vettem észre, hogy megszűnt a puffadás, és a pocakom most már azt mutatja, hogyan gyarapszik benne a baba (és hogy nő a méhem). Most vagyok 15 hetes.

Íme két újabb pocakfotó:

Ez két héttel ezelőtti, szeptember 21-én készült, ekkor 13 hetes voltam:

                                                        
Ez meg ma, azaz október 4-én:

Tessék ámuldozni, hehe.

Találkozások és Pintyőke első kirándulása

 Múlt pénteken elmentünk a Kedvessel egy genetikai ultrahangra (2D), ahol végre ő is találkozhatott így kvázi virtuálisan Pintyőkével..  Hason feküdt  a méhem alján, majd kicsit felébresztette a doktornő, és akkor kezdett forgolódni, feljebb "úszni". Nagyon aranyos volt az a kis lény odabent. Szép koponyaszerkezet, ép végtagok, világító combcsontocska, nyaki redő pedig 1,75 mm, a dokimnál 1,9 mm volt, de ennyi különbség belefér, nem beszélve arról, hogy ez egy profibb gép volt. Szívhangja is rendben volt. Ide majd visszamegyünk 4D UH-ra is, később, a 20 hét után, akkor már jóval nagyobb lesz.  Nos, és kukigyanús a Kicsi. Persze ez még nem biztos, nem élem bele magam, ez is kiderül majd. A méhlepényem alul tapadt a mellső méhfalon, azt mondták erre, hogy vigyázzak, ne erőlködjek, ne emelgessek. Ez  valószínű, hogy később a méh növekedésével feljebb kerül (mint mikor egy lufit felfújnak, szemléltette az egyik fórumtárs). De változatlanul jól vagyok, és a pocak is nő, már. Tegnap a közértes csaj megkérdezte, babát várok-e, és miközben válaszoltam neki, olyan büszkeségérzés fogott el.....

Egy hete ilyenkor már Berlinben voltam, épp leszálltam a gépről, így megtörtént Pintyőkénk első intrauterin külföldi kirándulása. (A mellékelt kép az Ampelmann, Berlin egyik jellegzetessége, a közlekedési lámpák emberkéje). Jó volt a repülés, de landoláskor nagyon fájt a jobb fülem, mind a kétszer, ami kicsit kellemetlen volt. Az viszont nagyon jó dolog, hogy az ember hipp-hopp egy - másfél óra alatt jó nagy távolságot megtehet. Amit a repülésben élvezek nagyon, az a táj látványa fentről, nagyon jó volt föntről nézni Budapestet, a Lupa-tavakat, a Megyeri-hidat, a Margit-szigetet. Leginkább egy léghajót próbálnék ki, akkor igazán hosszasan élvezhetném a látványt.

Barátnőm várt a reptéren, majd elindultunk  a belváros felé, gyönyörű helyen lakik, Berlin régebbi kerületében, ahol még régi falépcsős házak állnak, és sok a fiatal, meg az egyetemista. Aztán városlátogatás, de csak lightosan, mert sokáig már nem bírom a talponállást, járkálást, de mondhatom, jó pár dolgot sikerült azért megnéznem. A kocsmázást ezúttal kihagytuk, egyikünknek sem volt kedve ilyesmihez...Az időnk is szép volt nagyon, "penge" időt fogtam ki. A legjobb viszont az egészben az volt, hogy együtt lehettem rég nem látott barátnőmmel. Ahhoz képest, hogy régen milyen intenzíven részt vettünk egymás életében (már 12 éves korunk óta vagyunk barátnők, az pontosan 15 éve, évekig padtársak), szóval ahhoz képest igen-igen ritkán látjuk egymást. Ő is építgeti a saját életét, én is. Az igaz, hogy a fizikai távolság miatt annyira már nem szoros a barátságunk, de ez csak fizikailag érvényes, lelki szinten igenis az. Csak, sajnos, nem tudunk olyan rendszeresen kommunikálni, aminek sok oka van. Mindegy is. Fő, hogy voltam nála, láttam a szupi kis bérelt lakását, és tudtunk beszélgetni fontos dolgokról. Nehéz időszakot él, de remélem, hamarosan kidrül az ég, és beárad szívébe a napfény...........

Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért nyilatkozata

"Tervezett módon otthonszülni minden civilizált országban szabad, sok országban pedig alapvető jog. Ez azért van így, mert a tervezett, szaksegítséggel kísért otthonszülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi, ráadásul kevesebb komplikációval és beavatkozással jár.

Geréb Ágnes nyilvánvalóan helyesen járt el akkor, amikor mentőt hívott ha komplikációt észlelt otthonszülés közben ahol bábai (szülésznői) minőségében -- aminek gyakorlásától nem tiltották el --jelen volt. A mentőszolgálat és a rendőrség viszont ebben az esetben felelőtlenül járt el, mert az eset nyilvánosságra hozatalával olyan  helyzetet teremt, amelyben Geréb Ágnesnek, kollégáinak és az otthonszülést választó anyáknak félniük kell. Ez a viselkedés a két intézmény részéről azért különösen veszélyes, mert az otthonszülések nem kis százalékánál szükség van a mentőszolgálat közreműködésére. Az anyák és az újszülöttek alapvető érdeke, hogy minden ilyen alkalommal félelem nélkül igénybe tudják venni a sürgősségi ellátást.

Ezért kérjük az Országos Mentőszolgálatnál illetve a szülészeti ellátásban dolgozó kollégákat, hogy a tervezett, szaksegítséggel kísért otthonszülés során fellépő komplikációk miatt hozzájuk fordulókat megkülönböztetés nélkül lássák el és az ellátás tényéről csak az arra illetékes szerveket értesítsék. A sajtó illetve a rendőrség értesítése nem indokolt, veszélyezteti az egészségügyi ellátásba vetett bizalmat és ezzel veszélyezteti a szülő nők, a magzatok és az újszülöttek egészségét."

Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért nevében

Dr Frigyes Júlia orvos, pszichiáter
és
Dr Lobmayer Péter, orvos, epidemiológus

Védőnéni és nyaki redő mérés

Pintyőke most kb. akkora mint egy lime :)

Ma végre eljutottam a védőnőhöz is, ami egész közel van hozzánk, kicsit rossz napja volt, de ennek ellenére nagyon kedves, mindenféléről kérdezett, amit ilyenkor szokás, és bevezette a kiskönyvbe meg a kartonomra. Megdicsérte a vérkép leletemet, azon belül a fehérvérsejt állományt, szerinte kitűnő, ilyen jó értéket még nem látott, ami azt jelenti, hogy semmiféle gyulladás nincs a szervezetemben. Mit mondjak, nem is számítottam másra, de jó hír.

Voltam ismét dokinál, megnézte a nyaki redő vastagságát, ami a Down - kór szűrésének egy mutatója, általában 1-3 mm közé esik ennek a normál értéke. Pintyőkénél 1,9 mm, jó életjelei vannak. Nagyon örültem ennek, eddig nagyjából semmilyen konkrét "adat" nem volt a babámról, nem mintha annyira szükségét éreztem volna, mégis, jó ezt tudni.

Az viszont nagyobb öröm volt számomra, hogy ismét találkoztunk, láthattam és halhattam a szívverését, ez mindig olyan csodálatos. Tudok olyanról, hogy létezik már otthoni magzati szívhang hallgató, biztos jól el lehet vele szórakozni, hallgatni otthon, ahogy a kis szíve dobog, de nem fogok ilyet venni, kibírom nélküle, hehe.

Múlt hétvégén voltunk egyet kirándulni a Pilisben, gyönyörűszép idő volt, olyan jó volt járni egyet az erdőn, a természetben, heverésztünk a fűben, szedtünk somot, csipkebogyót és gombát sajnos nem nagyon találtunk.

Tegnap megbicikliztettem Pintyőkét, tekertünk a Critical Mass felvonuláson, rég ültem biciklin, de jólesett. Sajnos egyelőre nem fogok nagyon biciklizni, mert jön a tél, aztán majd, Pintyőkével túrázunk.....

Most szombaton meg elutazom Berlinbe, meglátogatom rég nem látott barátnőmet, ugyanekkor van Chillweekend is, Kedves oda megy, mentem volna én is oda,  de időpontváltozás volt, nekem meg már van repjegyem. Már előre örülök, hogy végre láthatom ismét, május óta nem találkoztam Imolával.  És most még könnyen el tudok utazni, később már egyre macerásabb lesz. Jujj, de jó, Berlinben még sohasem voltam :)

Terhesgondozás másként?

 Az előbbihez kapcsolódóan:

"A technika és a tudomány vívmányaitól hemzsegő korunkban talán nehéz elhinnünk és elfogadnunk, hogy a legjobb várandós gondozás az lenne, ha a kismamát folyamatosan abban segítenénk és erősítenénk, hogy

• Lássa szépnek – sőt tökéletesnek – gömbölyödő testét.
• Hallgasson a teste és kisbabája üzeneteire, és bízzon bennük.
• Tudja, hogy testében minden olyan „tudás" ösztönösen benne van, amire szüksége van és lesz a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak alatt.
• Bízzon a megérzéseiben, hogy ezek a lehető legjobb döntések meghozatalához vezetik.
• Legyen birtokában olyan információknak, amelyek a valós választás lehetőségét lehetővé teszik számára.

Az optimális az lenne, ha mindezeket a kismama olyan formában kapná meg, amely figyelembe veszi egyéni helyzetét, szükségleteit és vágyait, és nem merülne ki a tíz perces rutinvizsgálatok elvégzésében. Sőt, továbbmegyek: az igazi „gondoskodó" nem csupán a kismamával foglalkozna, hanem odafigyelne azokra, akik a mindennapokban gondoskodnak róla – férj, barát, szülők, testvérek, barátnők, dúla, szülésfelkészítő, stb."

Hát igen, azt hiszem, én is ezért inkább ezt a fajta "gondozást" igényelném. Tudomásom szerint van rá lehetőség......és ha már van, miért ne használjuk ki? Már akiknek erre van igényük. Tervezem, hogy dúlát fogadok.....itt alább nagyon jól megfogalmazta a cikk írója (azért idézem, mert sokat gondolkodtam, hogy fogalmazhatnám meg, itt meg szépen le van írva):

Folytatás:

"De valójában meg tud-e védeni bármitől is egy orvos? Mit tud rólam? Mit tud azokról a családi, lelki, anyagi körülményekről, amik napi szinten hatnak az én és a kisbabám egészségére? Az átlag magyar szülészorvos szokott táplálkozási, életvezetési, ne adj’ Isten lelki tanácsokat adni a kismamáinak? Azt hiszem, nem, pedig ezzel sokkal többet tehetne a baba valós egészségéért, mint egy fölösleges megjegyzéssel pl. a magzat méretét illetően egy ultrahangos vizsgálatnál: „Hát anyuka, nekem túlságosan kicsinek tűnik ez a baba." Ez az egy mondat hetekig ott vibrál majd a kismama lelkében, és ahányszor rágondol, újra és újra aggodalom tölti majd el a szívét, és stresszhormonok „árasztják el" a testét.

Gondolom, minden kismama átélte már a leletek kézhez kapása előtti szorongást, és mégis gondolkodás – és megfelelő információk – nélkül alávetjük magunkat rutinvizsgálatoknak, szűréseknek, amiknek esetenkénti aggodalomra okot adó eredményei sem jelentenek feltétlenül problémát. De aggódunk és szorongunk miattuk, és sok kismama egyedül marad ezekkel – az igazi – problémákkal. Ilyenkor jelentene nagy segítséget egy független bába vagy egy dúla, vagyis olyan nők, képzett segítők, akik személyre szabott gondoskodással veszik körül a várandós édesanyát."

......................... 

"...Ilyen történeteket hallgatva én is egyre biztosabb vagyok abban, hogy érezni fogom, nekem és a babámnak hol lesz a legjobb, hol érzem majd magam tökéletes biztonságban. Addig is, míg ezt eldöntöm, szívesen járok olyan anyák és kismamák körébe, akik megosztják velem tapasztalataikat. Az ő történeteik is azt tudatosítják bennem, hogy nem annyira a hivatalos „terhesgondozásra" van szükségem, hanem főleg azokra a támogató nőkre – és persze esetenként férfiakra is, de talán máshogy –, akik azt erősítik bennem, hogy bízzak a testemben, a babámban, a megérzéseimben és a képességeimben. Ha egy könyvet sem olvasnék el a szülésről, akkor is mindent „tudnék", hiszen sejtszinten, genetikailag van belém kódolva, hogy mi hogyan történjen. Az én feladatom csak annyi lenne, hogy elhiggyem, mindez bennem van, hogy csak befelé fordulva fogok rátalálni minderre önmagamban, mert senki kívülálló nem tud annyit tenni a kisbabámért, mint én magam.

A gondolatjátéknak, a fantáziálgatásnak itt vége is lenne, de ha megérintettek ezek a képek, gondolatok, lehetőségek, akkor dédelgesd magadban őket, mert minél többen álmodjuk ilyennek a jövőt, annál hamarabb válik valósággá. Annak pedig már most is örülhetünk, hogy sok dolog a felsoroltakból már ma is elérhető, és ha kitartóan keresed, meg fogod találni, ha nagyon szeretnéd, és igazán a szíved vágyát követed választásaidban, akkor meg fogod tudni valósítani őket saját várandósságod, szülésed alkalmával."

Hát szóval, erről van szó. Örülök, hogy megtaláltam ezt így leírva, és "magamévá" tehettem :). A vastagított sorokat pedig én is gondolom :D.

Idézetek olvasottakból és hozzáfűzések

Olyan jókat olvasok a várandósságról, amelyek olyan igazak, ezért idézek egy picikét:

„Minden nap elcsendesedem, befelé fordulok, és megpróbálom felvenni a kapcsolatot a kisbabámmal, és mindig nagy élmény, ha úgy érzem, hogy megtaláltuk egymást ebben az odafigyelő szeretetben.

A kintről a bentre, a mások által közvetítettről a közvetlenre, a mesterségesről a természetesre irányítódjon a figyelem.

A cím első szavának jelentése mindenki előtt ismert: nőgyógyászunknál és körzeti védőnőnknél tett látogatások sora, amelyeket vérvételek és ultrahang vizsgálatok színesítenek. A legtöbb esetben az első „vizittől" az utolsóig a problémák felfedezéséről, a rendellenességek kiszűréséről, a fennálló vagy esetlegesen bekövetkező vészhelyzetek elhárításáról van szó. Úgy csinálunk, mintha minden mérhető, (előre) kiszámítható, megjósolható lenne az emberi életben. Talán kicsit túl nagy hangsúly helyeződik a külső történésekre, és arányaiban mintha kevesebb figyelem jutna a belsőkre."

Nos ezzel teljesen egyetértek, ebben az elanyagiasult világban fennáll a veszélye annak, hogy elfelejtünk befelé nézni, a saját belső valónkkal foglalkozni, táplálni a lelkünket. Kell a befelé nézés, hogy egyensúlyba kerüljünk és ne hagyjuk magunkat elsodorni a külső örvény által, ami ezt a világot bevonja.....Örülök, hogy vannak még olyanok, akik az elműviesedett egészségügyön kívül, másként is fel tudják készíteni a kismamákat a várandósságuk alatt.

Testi folyamatok

"Másállapot – a magyar nyelv a várandósság lényegét sűríti ebbe az egy szóba. Igen, a kismama minden porcikája most másképp dolgozik, minden szerve a fejlődő magzat szolgálatában áll, a növekvő csöppség zavartalan fejlődését biztosítja. Ugyan lehet, hogy ez a kilenc hónap egyáltalán nem lesz zavartalan, a szokatlan érzések, kellemetlenségek igen alkalmasak arra, hogy a nő finomítsa figyelmét a test üzenetei felé és megtanuljon hallgatni rájuk, hiszen a vajúdás és a szülés folyamatában ez nagy segítséget jelenthet.

Éppen ezek a testi jelzések lehetnek azok, amik arra indítják a kismamát, hogy többet foglalkozzon önmagával, kényeztetheti magát, már csak azért is, mert ha a mama jól van, akkor a baba is jól érzi magát. Jó, ha odafigyel a testére, étkezésére, mozgására, a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék elfogyasztására. Fontos ugyanakkor, hogy ha a kismama a másállapottal járó esetleges kellemetlenségeket tapasztalja – a nehéz elalvást; a magnézium és kalcium hiányában fellépő lábszárgörcsöt; a megváltozó, átalakuló nemi vágyat; a terhesség korai szakaszára jellemző hányingert, hányást – tudja, hogyan kezelje vagy kerülje el őket.

 Lelki változások

A gömbölyödő pocak a várandósság hónapjait kísérő legszembetűnőbb testi változás, ami mindenki számára egyértelművé teszi az anya állapotát. De vajon a testi folyamatok mellett mit tudunk a kismamában lezajló sokkal összetettebb és nehezebben érthető lelki változásokról? Sokan félelemmel néznek a várandósság és a szülés elé, mert ismeretlen területen kell helytállniuk, és ki tudja milyen emlékek idéződnek fel az anyában saját magzati korából, születési élményeiből.

Vannak, akik azt mondják, hogy tudatosan nem lehet felkészülni a folyamatra, hiszen mindezt csak a megváltozó hormontermelés okozza, az érzelmek jönnek és mennek maguktól, az anya pedig ösztönösen tudja mit kell tennie, kár túlmisztifikálni a dolgot, az csak felesleges félelmeket szül. Ebben is van igazság, ahogy az ellenkező álláspontban is, mely szerint az anyaságra fel kell és lehet is készülni lélekben: fel kell nőni a feladathoz, hogy minden percét boldogsággal élvezze a kismama és ne tehernek, lemondásnak élje meg. Hiszen a gyermekvárással és szüléssel kapcsolatos félelmek többsége egy lassú fejlődési folyamat része, amely során a nő megnyílik egy új életnek és a világra hozza azt. E folyamat megkívánja, hogy az anya több szinten átgondolja és átérezze, hogy mit is jelent a szülővé válás az ő számára."

Forrás: www.tavam.hu

Nos, hát ezzel is egyetértek, közel áll a szemléletmódomhoz. Viszont érdekes módon, nincsenek félelmeim. Egyelőre, legalábbis.  Úgy érzem, érett vagyok a feladatra, hisz tudatosan választottam ezt az utat. Vagy az út választott engem. És azt is tudom, hogy gondolatainkkal befolyásoljuk tetteinket, sőt a történéseket, a dolgokat körülöttünk. Mi magunk alakítjuk az életünket, véletlenek nincsenek. És ez jó. De hinni kell, és akarni kell. Ezért nem félek, együttműködöm a természettel.....és ha valami okból valami rosszra fordul, megkeresem az okát, mert mindennek van értelme.

Második ultrahang

Hétfőn végre eljutottam a dokihoz, druszám, Varga vezetéknevű, nagyon jópofa és kedves doki. Mondta, hogy nyugodtan járhatok hozzá terhesgondozásra, és még viccelődött is. Szóval terhesgondozás megoldva, majd keresnem egy szülészorvost, szülésznőt, akár dúlát, és egy kórházat, ha egyáltalán kórházban fogok szülni, ez még nagy dilemma, de majd ahogy érzem, úgy lesz a legjobb. Megnéztük Pintyőkét ultrahanggal (hasi volt végre, nem hüvelyi),  hallottam, amint dobog a kicsi szíve, 160-t zakatol percenként. Hihetetlenül jó érzés volt, meghatódtam tőle, még most is elérzékenyülök, ha eszembe jut. Meg olyan megnyugtató a tudat hogy él, és növekszik. Bár a monitoron sokat nem láttam, kis maszatnak látszott csupán, a doki megállapította, hogy a valós terhességi kora 11. hét, úgyhogy most hétvégén töltöm be valójában a 12.hetet, emiatt most nem tudtuk megcsinálni az AFP tesztet, tarkóredővizsgálatot, és jövő hét szerdán újra megyek, majd akkor. Nagyon bízom benne, hogy semmi probléma nem lesz, az egyik Babanetes fórumtársnak pozitív lett a lepénybiopszia eredménye, nagy valószínűséggel Down - kóros a babája, azt mondta elbúcsúzik tőle, bele sem merek gondolni, ez mit jelent.  Emiatt kicsit szomorú voltam tegnap, és kicsit izgulok is ettől a vizsgálattól.....DE TUDOM, hogy Pintyőkével minden rendben :). Kaptam mindenféle beutalókat, belgyógyászatra, EKG-ra, fogászatra, ezek ilyen szűrővizsgálatok lennének, állítólag ezekkel kell menni a védőnőhöz, bár én nem vagyok meggyőződve, hogy ezek mind kellenek, de egy fene, egyszer elmegyek, és megcsinálom, legalább egyelőre pár dologgal tisztában leszek, feltéve, ha rendesen megvizsgálnak......Már a védőnői szolgálatot is kinyomoztam, naná, hogy nem megyek ki a 20. kerületbe, ahová be vagyok jelentve lakcímileg, majd ide megyek, ahol lakom, és most már lassan ideje is, hogy terhes kiskönyvet kapjak. Puffadás még bőven van, és a nadrágok sem nagyon jönnek  már rám, egy-kettő van, ami még igen, nagyon ki kell válogassam a ruháimat, amelyeket most ősszel és télen tudok majd hordani.

   Hétfőn a varrógépet is elhoztuk (jó masszív darab), kipróbáltuk, működik, szépen varr, most már csak anyagok után kell nézzek, és kitaláljam, hogy mit és hogyan akarok varrni.

   Tegnap nagy örömömre felhívott Izabella csoporttársam, nagyon jólesett, hogy gondolt rám, én is sokat gondoltam rá. Hétfőn a suliban már találkozunk is, ő hamarosan, november végén fog szülni, a 30. héten van, biztosan már jó nagy a pocakja, már alig várom, hogy lássam.

Érdekes, most esik az eső, de nekem olyan jólesik ez a kis hűvösebb idő, de tényleg, magam sem tudom, miért. Szeretem az őszt, és most nagyon jól érzem magam, mind fizikailag, mind lelkileg. Az apró kis izgalmakat leszámítva, nyugodt vagyok, nem engedem be a stresszt, a munkahelyen sem, hanem mindent szépen, nyugodtan csinálok. Amióta várandós vagyok, egyszer fájt a fejem, de szerintem az is a munkahelyi légkonditól, vagy a kevesebb vízivástól lehetett, és már az is megtörtént, hogy éjszaka felkeltem pisilni, és nehezen tudtam visszaaludni, amúgy jókat alszom. Örülök ennek az állapotnak, és olyan boldog vagyok, mint még soha. Szerintem ez a legszebb időszak egy nő életében, és nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért részese lehetek annak a csodának, hogy életet adhatok egy új emberkének. Nagyon kívánom, hogy  ezt minden nő így élje meg.