Múlt szombattól, az utolsó munkanapomtól körülbelül szerdáig nagyon fájt a köldököm. Vasárnap annyira fájt, hogy már sírtam is fájdalmamban, és mivel nem tudtam, hogy ez mennyire normális, bementünk az ügyeletre, a Péterfybe (pfúj), hát szó szerint hülyének néztek, pffff, a doki cinikus volt, és jól belenyomta a z ujját a köldökömbe, mikor felszisszentem, "jaj, ez ennyire fáj, hát ez ilyen, kismama, és már csak rosszabb lesz, van egy kis köldöksérve....vagy azt szeretné, hogy műtsük meg?" meg akart ctg-zni a nővérrel, de megszöktem. Na kösz.
Aztán hétfőn voltam az első ctg-n, megnézték a baba szívhangját és a méh működését, rendben volt minden, de a dokim is azt mondta, hogy nincs mit tenni, egyes nőknek ennyire kifordul a köldökük, és ennyire érzékeny. Baba meg már csak hízik, és minden helyet kihasznál, valószínű belülről is nyomta, meg hát a méhlepény is a mellső falon van.
Jó hír viszont, hogy tegnapra már elmúlt a nagy fájdalom, és már csak nyomásra érzékeny, és néha picit húzódik, meg lila körülötte, Pocakmanó meg nagyon nyom belülről, érzem, ahogy betölti az egész hasam :)))) Olyan jó!
Remélem, tényleg nem köldöksérv, de az majd szülés után derül ki, ha pl. nem húzódik vissza a köldököm, de szerencsére egy 10-15 perces műtéttel az is orvosolható. De szerintem nem lesz rá szükség :).












