Egy tökéletes válasz sok sok kérdésre

Otthonszülés téma, akit nem érdekel, lépje át. DE, ha egy kicsit is szeretne megérteni (engem és sok anyatársamat a világon), olvassa el az alábbi linken elérhető írást. Egy rádióadás margójára......

http://terepsport.hu/index.php/en/koezelet/ember/3294-a-szueletend-gyermek-nem-betegseg-hanem-maga-az-egeszseges-elet]

Idézetek Mamackától

Mamacka fórumtársam, két angyalhajú kisfiú anyukája, aki most várja a harmadik gyermekét,  nagyon jókat szokott posztolni, és nem egyszerűen csak jókat, hanem olyanokat, amelyekkel teljesen egyetértek, vagy egészen hasznosakat, annyira, hogy érdemesnek tartom feljegyezni ide, hogy megmaradjon nekem, ezért az alábbiakban tőle idézgetek:

"Szerintem fontos, hogy legyenek a gyerekvárás alatt elképzeléseink, terveink, elhatározásaink, hogy mikor mit, hogyan szeretnénk, persze az élet alakítja a dolgokat, nem szabad nagyon ragaszkodni, de érdemes megpróbálni mindazt amit a baba érdekében a legfontosabbnak tartunk. Ez érvényes a szüléstervre és a babával kapcsolatos dolgokra is.
Aztán amikor az élet úgy hozza rugalmasnak kell lenni és esetleg elengedni, átgondolni az addigi célkitűzéseinket." -  a szüléstervről is esett szó már a felkészítőn, én is fontosnak tartom, hogy legyen egy kép bennünk, egy elképzelés, hogyan, és mit szeretnénk, persze ehhez nem kell foggal-körömmel kapaszkodni, de hozzátartozik a lelki felkészüléshez. Itt megjegyezném Barbara Harper Születnek így is  - Gentle Birth Choices c. könyvét (melynek filmváltozata is van), melyet nem olvastam még, de ajánlották, és a listámon van, és amelyben a szüléstervről is ír.

"Én sokkal fontosabbnak tartom a lelki felkészülést. A fájdalomtól való félelem erősíti a fájdalomérzetet. Én igyekeztem nyitottan várni a fájdalmat. Úgy fogadtam mint egy jó barátot, segítőmet a szülésben.

A meleg víz, akár a zuhanyzás is remek fájdalom csillapító!
Én a minél kevesebb beavatkozás híve vagyok. Ha már beleavatkoznak, gyorsítanak ott félő, hogy az anya elveszíti az uralmat a teste felett, márpedig szerintem ez a legfontosabb." - ezt az EDA-val (epidurális érzéstelenítés) kapcsolatosan írta. És teljesen igaza van, ehhez én is így állok hozzá, nem félek a szüléstől. Ehhez kapcsolódik még G. Á. mondata, miszerint minden egyes beavatkozás elindít egy következőt, ezért jobb, ha minél kevesebb beavatkozás történik a vajúdás , szülés alatt, kevesebb a kockázat bármilyen szövődményre. A szülésfelkészítőn  erről is beszéltünk. És még fogunk.

Neki össze vannak gyűjtve egy word doksiban az ilyesmik, és el fogja küldeni. Nagyon örülök neki, és hálás is vagyok érte, amiért ilyen kedves, és átadja a szerinte fontos és általa tapasztalt dolgokat.

Terhesgondozás másként?

 Az előbbihez kapcsolódóan:

"A technika és a tudomány vívmányaitól hemzsegő korunkban talán nehéz elhinnünk és elfogadnunk, hogy a legjobb várandós gondozás az lenne, ha a kismamát folyamatosan abban segítenénk és erősítenénk, hogy

• Lássa szépnek – sőt tökéletesnek – gömbölyödő testét.
• Hallgasson a teste és kisbabája üzeneteire, és bízzon bennük.
• Tudja, hogy testében minden olyan „tudás" ösztönösen benne van, amire szüksége van és lesz a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak alatt.
• Bízzon a megérzéseiben, hogy ezek a lehető legjobb döntések meghozatalához vezetik.
• Legyen birtokában olyan információknak, amelyek a valós választás lehetőségét lehetővé teszik számára.

Az optimális az lenne, ha mindezeket a kismama olyan formában kapná meg, amely figyelembe veszi egyéni helyzetét, szükségleteit és vágyait, és nem merülne ki a tíz perces rutinvizsgálatok elvégzésében. Sőt, továbbmegyek: az igazi „gondoskodó" nem csupán a kismamával foglalkozna, hanem odafigyelne azokra, akik a mindennapokban gondoskodnak róla – férj, barát, szülők, testvérek, barátnők, dúla, szülésfelkészítő, stb."

Hát igen, azt hiszem, én is ezért inkább ezt a fajta "gondozást" igényelném. Tudomásom szerint van rá lehetőség......és ha már van, miért ne használjuk ki? Már akiknek erre van igényük. Tervezem, hogy dúlát fogadok.....itt alább nagyon jól megfogalmazta a cikk írója (azért idézem, mert sokat gondolkodtam, hogy fogalmazhatnám meg, itt meg szépen le van írva):

Folytatás:

"De valójában meg tud-e védeni bármitől is egy orvos? Mit tud rólam? Mit tud azokról a családi, lelki, anyagi körülményekről, amik napi szinten hatnak az én és a kisbabám egészségére? Az átlag magyar szülészorvos szokott táplálkozási, életvezetési, ne adj’ Isten lelki tanácsokat adni a kismamáinak? Azt hiszem, nem, pedig ezzel sokkal többet tehetne a baba valós egészségéért, mint egy fölösleges megjegyzéssel pl. a magzat méretét illetően egy ultrahangos vizsgálatnál: „Hát anyuka, nekem túlságosan kicsinek tűnik ez a baba." Ez az egy mondat hetekig ott vibrál majd a kismama lelkében, és ahányszor rágondol, újra és újra aggodalom tölti majd el a szívét, és stresszhormonok „árasztják el" a testét.

Gondolom, minden kismama átélte már a leletek kézhez kapása előtti szorongást, és mégis gondolkodás – és megfelelő információk – nélkül alávetjük magunkat rutinvizsgálatoknak, szűréseknek, amiknek esetenkénti aggodalomra okot adó eredményei sem jelentenek feltétlenül problémát. De aggódunk és szorongunk miattuk, és sok kismama egyedül marad ezekkel – az igazi – problémákkal. Ilyenkor jelentene nagy segítséget egy független bába vagy egy dúla, vagyis olyan nők, képzett segítők, akik személyre szabott gondoskodással veszik körül a várandós édesanyát."

......................... 

"...Ilyen történeteket hallgatva én is egyre biztosabb vagyok abban, hogy érezni fogom, nekem és a babámnak hol lesz a legjobb, hol érzem majd magam tökéletes biztonságban. Addig is, míg ezt eldöntöm, szívesen járok olyan anyák és kismamák körébe, akik megosztják velem tapasztalataikat. Az ő történeteik is azt tudatosítják bennem, hogy nem annyira a hivatalos „terhesgondozásra" van szükségem, hanem főleg azokra a támogató nőkre – és persze esetenként férfiakra is, de talán máshogy –, akik azt erősítik bennem, hogy bízzak a testemben, a babámban, a megérzéseimben és a képességeimben. Ha egy könyvet sem olvasnék el a szülésről, akkor is mindent „tudnék", hiszen sejtszinten, genetikailag van belém kódolva, hogy mi hogyan történjen. Az én feladatom csak annyi lenne, hogy elhiggyem, mindez bennem van, hogy csak befelé fordulva fogok rátalálni minderre önmagamban, mert senki kívülálló nem tud annyit tenni a kisbabámért, mint én magam.

A gondolatjátéknak, a fantáziálgatásnak itt vége is lenne, de ha megérintettek ezek a képek, gondolatok, lehetőségek, akkor dédelgesd magadban őket, mert minél többen álmodjuk ilyennek a jövőt, annál hamarabb válik valósággá. Annak pedig már most is örülhetünk, hogy sok dolog a felsoroltakból már ma is elérhető, és ha kitartóan keresed, meg fogod találni, ha nagyon szeretnéd, és igazán a szíved vágyát követed választásaidban, akkor meg fogod tudni valósítani őket saját várandósságod, szülésed alkalmával."

Hát szóval, erről van szó. Örülök, hogy megtaláltam ezt így leírva, és "magamévá" tehettem :). A vastagított sorokat pedig én is gondolom :D.