Körülbelül egy jó hónap után bent voltunk Budapesten. Igazából nem hiányzik egyáltalán a nyüzsi, a szmog, a latyak, nagyon jól elvagyunk itthon, többnyire Ábellel, de sokat szoktunk édeshármasban is lenni. néha lemegyünk vásárolni a főutcára. Reggel nem kelünk túl korán, kb fél kilenckor kelünk ki az ágyból, miután Ábel már tépi le rólunk a takarót és kiabál, hogy márpedig fel kell kelni, indul a mandula.....és akkor felkelünk. Ezután következik egy kis küzdelem, az átöltözés. Bilizés után a peluscsere, amihez vagy erő vagy ravaszság szükségeltetik, ugyanis Ábel nem szereti a peluscserét, alig bírjuk ráadni, folyton kicsavarodik, elmászik, rúgkapál....de hát ami muszáj, az muszáj. majd a ruhákat is nagy nehezen feladom rá, aztán kezdődik a nap, Ábel indul "dolgozni", először a kisasztalt "takarítja" le, azaz a játékokat és egyebeket, amiket direkt előző este felpakoltam, szépen egyenként ledobálja a szőnyegre. Aztán elkezd az asztal alá mászni, majd kimászni, fel a puffra, a számítógépasztal alól kirángatja a dobozokat, kicaplat a konyhába, csattog a tenyere a kövön, lerámolja a teákat a polcról, kiborítja a hagymáskosarat, és mindenhol keresi a kis szöszdarabokat, papírgalacsinokat, ottfelejtett papírzsepiket és apró famorzsát, hogy megegye őket. Szerencsére nem nyeli le, csak forgatja a szájában élvezettel. Már kakilt betűt..... Aztán kezd fáradni, 11-kor felöltöztetem jóóól, és kiteszem a teraszra babakocsiba - rideg-tartás - ahol is mostanában 2-3 órákat alszik jóóóól bebugyolálva. Vagy kétszer másfelet. Aztán utána szopi majd gyümölcs-gabonapép, eszik ügyesen, mint a kiscsibe tátja a kis száját és veri a tálcáját a következő adagért, no meg nyammog is hozzá. meg is látszik a kis pofiján, szépen kikerekedett 8nem mintha azelőtt nem lett volna az). Aztán megint játék, majd alvás, aztán zöldség, még egy kis játék, és esti készülődés, 8-körül már alszik. Mostanában ismét jobban alszik, nem ébred minden félórában, órában, 2-3 óránként kell megbizonyosodnia, hogy anyuci van, és ha hívja, és cici kell, akkor kap. Mi még kicsit elvagyunk a nappaliban, majd befekszünk mellé a "majomfészekbe". Néha szó nélkül kimászik a hálóból és érkezik a nappaliba.....nagy vigyorral.
Szóval ezt a megszokott napirendet bontottuk meg pénteken, mikor is bementünk Budapestre, apa vitt be az új cégautóval. Ábel meglepően jól bírta, egy mukk sem volt. mentünk először demonstrálni a Markó utcai fővárosi bíróság elé, tüntetni, mert dr. Geréb Ágnest jogtalanul tartják fogva. Mert nagyon szeretjük Ágit, hisz Ábelt többek között ő segítette világra a Lövölde téren. Elég nehéz nekem most kimozdulni Ábellel ilyen hidegben, a vonaton ugyan meleg van, meg a kocsiban is, de mivel nincs hordozós kabátunk - ez olyan közös kabát, amit a hátamra felkötött gyerekre fel tudnék venni, és a baba fejének is van egy luk hátul, és nem kellene olyan nagyon aláöltözni - ennek hiányában kénytelen vagyok jól felöltöztetni a gyereket, overallba, majd úgy felkötni a hátamra, úgy, hogy rajtam is van kabát, ez így meg elég macerás, de még így is jobban melegítjük egymást...a másik téli problémám , hogy Ábelnek nem találtam még jó bélelt cipőcskét, mert amit sikerült vetetni, az kicsinek bizonyult, ezután csak belső talphosszméréssel merek neki cipőt venni, a számozás sajnos nem mindig egyforma. pedig itthonra is elkelne egy tutyi, most így több zoknit húzok rá, szerencsére nagymamitól van jó vastag gyapjúzoknija, ezzel kihúzzuk talán a telet. Kis bakancsokat kaptunk ugyan, de sok zoknira sajnos nem tudom ráadni. Ha lenne közös kabátunk, ugye ez sem lenne probléma, mert a lába is kabát alatt lenne. Így inkább ritkán megyünk ki, vásárolni meg néha babakocsiban tolom le a hegyről, mert a csomagokat is könnyebb felhozni a kocsiban, és ha csúszós, akkor meg attól félek, hogy nyomok egy hátast és hátamon Ábellel nem lenne szerencsés. de hamarosan megoldom a problémát, tervezem, hogy túrok egy olyan kabátot, amit át tudok alakítani közös kabáttá....csak még ezen a télen meglegyen :)
Délután meg baba-mama fórumtalálkozón voltunk, a korosztályos topik mamái gyűltünk össze gyerekeinkkel, mind Ábellel egykorú babók, nagyon édesek voltak együtt, nekem meg üdítő volt velem egykorú és hasonló cipőben járó anyatársakkal trécselni, csevegni, csemegézni. Eredetileg kötöttünk is volna, de nem nagyon sikerült. Szükségem lenne nekem is egy-két gomolya jó fonalra, de azt hiszem már csak az újévben tudok venni, pedig kaptam fülest, hogy a Vörösmarty téri Karácsonyi vásárban lehet olcsón tiszta gyapjút venni, és hogy a Wesselényi utcában van Barka Fonalbolt.....na jó, azt lehet a neten is rendelni...
Aznap éjjel fél 2-re értünk haza, 12 helyett, a fél 11-es vonatunk alá ugrott valaki, így álltunk kb. másfél órát, Ábel egész jól bírta, de a végére kidőlt. Egyik percben még nevetve-sikongva ugrándozik, másik percben már alszik a karjaim között. A pénteki napirend felborult, másnap 9-kor ébredt, és indult a kis motor újra. Engem jobban megviselt az éjszakázás....elszoktam tőle.
