Babahordozás - Terjesztem az igét

Közlekedős és utazós Ábelhordozós mindennapjainkban sokszor kapunk hideget és meleget is (nemcsak a szó szoros értelmében). Vannak akik  csupán megvető vagy sajnálkozó pillantást vetnek felénk, van aki viszont beszól ("szegény", "kap levegőt?", "nem fullad meg?"..stb.), és van aki mosolyog, vagy csodálkozik, vagy pozitívan megjegyzi "milyen" jó helye van ott). Legszívesebben elmagyaráznám, hogy miért jó ez, de sokszor erre nincs idő. Arra gondoltam, mi lenne ha az alábbi Ónodi Ágnes – baba- és gyermekhordozási tanácsadó által összeállított tájékoztatót kinyomtatnám amolyan szórólapszerűen, és kezébe nyomnám annak, aki sajnálkozik...vagy negatívan beszól. Bár azt, hogy szegény, ezt végképp nem értem, miért lenne "szegény" a gyerekem? mert  "nem jut csilli-villi babakocsira?" - biztos vagyok benne, sokan ezt hiszik....pedig ha tudnák, hogy egy igazán jó kendő mennyibe kerül...

Hordozni, vagyis egy erre alkalmas eszközben a testünkre kötni, vinni a babát vagy 

kisgyereket: csodálatos, természetes, praktikus lehetőség. 

MIÉRT HORDOZUNK? 

• Mert a testközelség a baba elemi igénye. A hordozott babák elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, kevesebbet sírnak. 

• Mert észrevétlenül és mégis garantáltan elősegíti, elmélyíti a kötődést, megkönnyíti a kommunikációt, és megerősíti a kapcsolatot közted és a babád között. 

• Mert hordozni kivételesen meghitt, örömteli élmény. 

• Mert a hordozott babák többet látnak a világból, és többet kapnak az édesanyjukból is. 

• Mert a helyesen megkötött hordozó harmóniában van mindkettőtök anatómiájával: támasztja a baba gerincét, segíti csípője helyes fejlődését, és egyenletesen osztja el a súlyt a hordozó testén. 

• Mert a hordozás szabadságot ad: nem kell választanod a baba és a saját igényeid között, a babával bárhova elmehetsz, bármivel foglalkozhatsz. 

• Mert a legtöbb hordozóban diszkréten lehet szoptatni. 

• Mert a hordozás segíthet közelebb vinni az új jövevényt a család többi tagjához is. 

• Mert a hordozással enyhíthető a testvérféltékenység: intenzíven együtt lehetsz a kisebbel, miközben maximális odafigyelésben részesülhet a nagyobb is. 

HOGYAN HORDOZHATUNK? 

A leggyakoribb hordozóeszközök: 

• Kendő: a legegyszerűbb, legsokoldalúbb eszköz, rugalmas és szövött fajta is van. 

• Mei tai: ázsiai gyökerű, egy négyszögletes textilből és négy pántból áll, használata egyszerű. 

• Babaerszény: gyűrű alakú eszköz egyvállas hordozáshoz.

·SSC (soft structured carrier): párnázott, könnyen állítható, csatos hordozó. 

Hordozási módok: 

• Elöl: egészen pici babák hordozása. 

• Háton: nagyobb babák hordozása, a mindkettőtök számára kényelmetlen és egészségtelen arccal kifelé történő hordozás biztonságos alternatívája. 

• Csípőn: tipikus „társasági” hordozási mód.

MITŐL JÓ EGY BABAHORDOZÓ ESZKÖZ?

A baba csípője...
akkor fejlődik egészségesen, ha a lába terpeszben van, térdben behajlítva. Akkor lehetünk biztosak abban, hogy az általunk választott hordozóeszközben a babánk ortopédiailag egészségesen fejlődik, ha az olyan szélesen támasztja alulról, hogy az alátámasztás egyik térdétől a másikig ér, tehát a combját is alátámasztjuk, nem csak a popsiját.


A baba háta…
ortopédiai kutatások által igazoltan ortopédiailag egészségesen fejlődik, ha a hordozóeszköz a baba törzsét teljesen körülöleli (tehát oldalt nem lehet belátni), és a baba hasa nagyon szorosan simul hordozója testéhez. Ha még tudjuk a babát szorosabban (magasabban) rögzíteni anélkül, hogy ez a lélegzésben kényelmetlenséget okozna, akkor a szorosság nem megfelelő.

A gyermek mindig felénk nézzen…
hordozás közben, sosem kifelé! A kifelé fordítás egészségtelen a baba csípőjének, mert ha hátat fordít nekünk, akkor a hordozóeszköz csak a popsiját támasztja alá, és a baba gerincének sem tesz jót, mert homorításra kényszeríti azt. A kifelé fordítással a gyermek veszít abból a mély lelki biztonságból, amely a hordozás oly fontos pozitív hatása, és ami abból adódik, hogy mindig – akár váratlan ijedtség esetén is – hozzánk tud bújni. Ha a baba már túl kíváncsi ahhoz, hogy a hasunkon befelé fordítva legyen, akkor az
egészséges megoldás a csípőn- vagy hátonhordozás!


Ezen a linken még olvasható arról, hogy miért nem jó kifele hordozni: http://www.mamami.hu/kifelene/

Fogtündér látogat

Úgy tűnik, az én nyugodt, kiegyensúlyozott kisfiam "elromlott"...no, mielőtt bárki megijedne, elárulom az okát is: fogzás. Szóval eljött hozzánk a Fogtündér...Az alsó két kis metszőfog helyén látok pici dudorokat, fehéredést. Már körülbelül egy hónapja kezdett el masszívan nyálazni, most ez erősödött, és a kezeit, ujjait, öklét is intenzívebben gyúrja a szájába, dörzsölgeti az ínyét vadul, és sokkal de sokkal nyűgösebb, alig tud ellenni egy kicsit magában, sokat sír, azaz ordít, bizonyára fájdalmában, szegénykém. A rágókákat nem szereti, kiejti a kezéből, próbáltam ma hűtött sárgarépát adni, de az sem jó ( gondoltam, ezt talán nem tudja még megrágni, letörni), ami bejön, az a textilpelenka csücske, egyéb rongy. A megnövekedett testközelség igényét hordozással és sokszori szopizással elégítem ki, napközben is felkötöm, elöl vagy hátul, vagy csípőre, úgy mosogatok, főzök, sétálgatok, eközben ő megnyugszik, alszik. Kedves barátnőm jóvoltából hozzájutottam az Osanit nevű homeopátiás golyócskákhoz, amely enyhíti a nyugtalanságát és fájdalmát (és valóban!), beszereztem a Viburcol nevű kúpot, esetleg, ha majd éjszaka nem tudna aludni, vagy nyugtalan lenne, egyelőre az éjszakákkal nincs probléma, csak szopizik. Ajánlják még a borostyánkőláncot, mert az is csökkenti a fájdalmat, megkönnyíti a fogzást, lehet, veszek egyet, kipróbáljuk, ezt írják róla: http://www.fogzas.hu/?cikk1=2  Szerencsére láza nincs, hőemelkedést sem vettem észre. ha lefoglalom és mellette vagyok, akkor egész tűrhető. csak néha ennem is kell, egyébről nem is beszélve.......Apája meg lelépett a héten fesztiválozni, szerencsére nem maradunk sokat egyedül kettesben, megyünk mi is haza a szüleimhez Erdélybe, jobban mondva repülünk. Addig is tartom a frontot, sokat megyünk sétálni, olyanjkor rágcsálja a kendő szárát, és az is jót tesz neki, no, meg könnyen bealszik a hátamon.

Je porte mon bebe avagy a ZSÖMBI

Végre megjött a Zsömbink. Ez egy rugalmas kendő, azaz A RUGALMAS KENDŐ. Ajándékba kaptuk,  nagyon köszönjük!!! Szóval ez egy különleges rugalmas kendő, szövött, nagyon jó minőségű pamut anyag, 13 kilóig (nem hivatalosan 30 kg-ig is) lehet vele hordozni, és nagyon kényelmes. A Tündérlátta jóvoltából lehet Magyarországon is kapni. És ez a pisztácia - barna zsebes első látásra szerelem volt, nekem is és a Kedvesnek is. Ábel is nagyon szereti, jókat alszik benne, bár én már inkáb hátra kötöm, mert elöl nehéz. De a dupló kötés, azaza  Double Hammock még a batyunál is kényelmesebb, nem beszélve arról, hogy ez a kendő öltöztet, szó szerint bele lehet öltözni, itt egy videó róla: http://www.jeportemonbebe.com/medias/double-hamac/double-hamac.html Ma is csak melltartóra vettem fel, csudajó volt, nagyon odavagyok érte :))))))))))))))))))) 

Miért hordozok, avagy a hordozás lélektana

Ábelt kizárólag kendőben hordozzuk, ugyan van egy kölcsön babakocsink, de nemigen használjuk (kiránduláskor szokott benne aludni, mikor épp nincs kendőben), annyira szeretjük hordozni és ő is szereti nagyon. De erről már írtam. 

Az Ölbebaba.hu oldalon találtam az alábbi összefoglalót a hordozásról, és szeretném megosztani veletek, mert babát hordozni nagyon jóóóó, és ezek szerint nem csak jó, hanem szinte elengedhetetlen (lenne) az egészséges és biztonságos kötődés kialakulásához. Ajánlom mindenkinek, próbálja ki, megéri azt a kis "törődést" és időt, hogy megtanuljuk helyesen felkötni a kendőt, vagy Mei-Tait. Ezekről majd később írok.

Akit érdekel a hordozás, az érdekes írásokat talál még az alábbi link alatt, pl. a hordozás biológiájáról, a megfelelő hordozó eszközökről, a kendők típusairól stb.: http://olbebaba.hu/category/hordozasrol/

"Képzelj el egy újszülöttet! Nemrég még az anyaméh biztonságát, kényelmét és melegét élvezte, és most hirtelen betört a harmóniába egy olyan világ, melynek szinte minden eleme idegen, új, hatalmas és ijesztő, ő meg annyira apró és védtelen. Te pedig figyeled, és tudod, érzed, hogy fel kell venned, át kell ölelned, és akkor minden rendben lesz…

Mitől lesz „minden rendben”? – avagy a hordozás lélektani alapjai

Ha a hordozás pszichológiai hátterét szeretnénk megvizsgálni, a legegyszerűbb, ha rögtön a gyökereknél kezdjük, azaz a kötődésnél.

A II. világháború pusztítása miatt intézetbe került gyerekek viselkedésének megváltozása hívta fel a kutatók figyelmét arra, hogy alaposabban megvizsgálják a szülőktől való elszakadás következményeit. Egyikük, John Bowlby alkotta meg a korai anya-gyerek kapcsolat tanulmányozása során a kötődés fogalmát. Evolúciós magyarázata szerint a kötődés egy olyan kétoldalú szabályozórendszer, mely biztosítja, hogy miközben a főemlősök kicsinyei, köztük az embergyerekek megismerik, felfedezik környezetüket, ne távolodjanak el veszélyes mértékben az anyjuktól. Harry Harlow ismert majomkísérletei később azt is bebizonyították, hogy a kötődés kialakulásában döntő szerepe van a testkontaktusnak. (A kísérlet során anyjuktól elválasztott rhesusmajom kölyköket neveltek fel oly módon, hogy a ketrecükben elhelyeztek egy táplálékot adó „drótanyát” és egy frottírral borított „szőranyát”. A kismajmok idejük nagy részét a szőranyába csimpaszkodva töltötték, ahhoz menekültek félelmükben, egyszóval ahhoz kötődtek, annak ellenére, hogy táplálékhoz csak a drótanyánál jutottak.) A kísérlet azt is igazolta, hogy az egészséges érzelmi fejlődéshez az érintkezésnek egy másik élőlénnyel kell történnie, akivel megfelelő társas kapcsolatot lehet kialakítani. (Harlow majmainak kötődése az élettelen szőranyához egyoldalú volt, aminek az lett a következménye, hogy felnőve képtelenek voltak beilleszkedni a majomcsoportba.) Ez a másik élőlény elsősorban az anya. Kezdetben, amíg az újszülött szinte teljesen magatehetetlen, az ő feladata kielégíteni a baba testközelség iránti elemi szükségletét.

Miért beszélünk a testközelség esetében elemi szükségletről? Az evolúció során az ember medencéje a felegyenesedéssel keskenyebb lett, agya (ezzel együtt a koponyája) pedig megnövekedett, ami azzal járt, hogy kénytelenek vagyunk éretlenül megszületni. Az újszülött ezért még nem rendelkezik egy sor olyan képességgel, ami ahhoz szükséges, hogy gondoskodjon magáról, és megvédje önmagát. Minden olyan működéshez, viselkedéshez és tevékenységhez (táplálkozás, alvás, hőszabályozás, légzés, helyváltoztatás, stb.), ami életben maradását biztosítja, az anyja, vagy legalábbis egy gondoskodó felnőtt jelenléte szükséges. Helyzetét súlyosbítja, hogy még nem alakult ki az időérzéke, és memóriája is fejletlen, ezért nem tud olyan emlékekre támaszkodni, hogy ha ez az életben maradását biztosító személy nincs is a közelben, attól még nem szűnik meg létezni, és hamarosan vissza fog jönni, hogy ellássa őt. Így nem tud másra hagyatkozni, csak többszázezer éves ösztöneire, melyeken semmit nem változtatott az a néhány évszázad, amióta a szülőtől való eltávolodás nem jelent biztos pusztulást. Ezek az ösztönök pedig azt mondják, hogy ha nincs ott az anya, jelezzen, különben veszélyben az élete. Éppen ezért olyan kétségbeesett a babák sírása, és ezért élik meg ezt az anyák azonnali csillapításra szoruló vészjelzésként.

Sajnos a civilizációval párhuzamosan egyre inkább teret nyertek az olyan nézetek és nevelési elvek, melyek arra buzdítják az anyákat, hogy ne vegyenek tudomást ezekről a vészjelzésekről, és ne a gyermekük szükségleteihez, hanem külső szempontrendszerekhez igazodjanak a nevelés, gondoskodás során. De vajon mit él át az a csecsemő, akinek az ösztönös jelzéseire nem érkezik válasz? Nagyon leegyszerűsítve azt fogja megtapasztalni, hogy az egyetlen lényben, akire számíthat, akitől a léte függ, nem lehet megbízni. A baba számára az anya magának a világnak a leképeződése, rajta keresztül és általa rögzülnek a külvilágról érkező első tapasztalatok. Ha a baba azt éli meg, hogy a kéréseire válasz érkezik, akkor megtelik bizalommal – elsősorban az anya, vagy az őt gondozó személy iránt, másodsorban pedig a szűkebb és tágabb környezete, a világ iránt. Az anyával való korai kapcsolata határozza meg, hogy később hogyan fog közeledni az emberekhez, és hogyan fogja értelmezni azok közeledését, hogy hogyan lesz képes részt venni a társas viszonyokban, és hogyan tud majd másokhoz is kötődni. Ez az ősbizalom, ami nélkül nincs egészséges felnőtt élet.

Az ősbizalom kialakulásának feltétele tehát a szülő válaszkészsége, az, hogy az adott szükségleteket igyekszik megfelelő módon kielégíteni. Amikor a gyermeke éhes, megszoptatja, ha álmos, segít neki elaludni, ha megijed, megnyugtatja, és amikor testközelségre vágyik, hordozza.

Mi történik hordozás közben?

A babák hordozásra születtek. Egész lényük azt üzeni, hogy valakihez hozzátartoznak, akit át szeretnének ölelni, akihez hozzá szeretnének bújni. Ezt sugallja testfelépítésük, reflexeik (a fogó- és az átkaroló reflex), a póz, amit felvesznek, amikor valaki magához emeli őket. S bár már rengeteg igényre tudunk választ adni különböző eszközök (kistakaró, babahinta, zenélő forgó, stb-stb.) segítségével, a csecsemők összetett szükségleteinek kielégítésére még ma sem tudunk jobb módszert a hordozásnál.

Amikor magadon hordozod a babádat, azzal segíted a légzését, a hőszabályozását, folyamatosan ingerekkel látod el az egyensúlyi szervét, ezen keresztül pedig a mozgásfejlődést megalapozó idegpályákat, és olyan hormonális folyamatokat indítasz el benne (és egyben magadban is), amelyek jótékonyan befolyásolják agya és egész teste kémiai háztartását. A tested közelében könnyebben megnyugszik, ha megijed vagy fájdalom éri, kevesebb oka van a sírásra, és több ideje a nyugodt szemlélődésre, a világ megismerésére. A felnőttek szemszögéből szemlélve környezetét jóval több inger és információ jut el hozzá, mintha kiságyban vagy babakocsiban feküdne. Anyjával vagy apjával, testvérével, nagyszülőjével, nagynénjével, nagybátyjával együtt mozogva észrevétlenül és természetes módon válik részévé a családnak és az egyre tágabb közösségeknek.

Egy sor szükségletet tehát már maga a hordozás is „automatikusan” kielégít. De mi van, azokkal, amiket nem?

Amikor magadon hordozod a babádat, az egyúttal azt is jelenti, hogy intenzív és dinamikus kapcsolat alakul ki köztetek. Hamarabb megtanulod, és könnyebben megérted a jelzéseit, így gyorsabban és magától értetődőbben tudsz válaszolni azokra. A válaszkészség fokozódásával pedig még inkább elmélyül kettőtök között a kötődés, az anyai kompetencia érzése és a baba elégedettsége spirálszerű folyamatban egyre erősítik egymást.

A hordozás további hatásai

A hordozás során a hordozó szülők újra felfedezhetik azt az ősi, ösztönös tudást önmagukban, amit a modern nevelési elméletek kivenni látszanak a kezükből: hogy értik a gyermekük kéréseit, és képesek rá megfelelő választ adni. A testközelség élménye által az apa és a család többi tagja is könnyebben bevonódik az újszülött életébe, ami újabb kötődési lehetőségeket rejt magában. Az anya pedig könnyebben visszatérhet a közösségi életbe, ami nem pusztán praktikum, de kiszabadulás is abból az elszigeteltségből, ami korunkban a kisgyermekes lét megszokott, mégis kínzó velejárója.

A hordozott babák jellemzően megkapják szüleiktől azokat a válaszokat, amikre szükségük van. Az üzenet, amit anyjuk közvetít feléjük, megerősíti bennük, hogy gondoskodásra és szeretetre méltó lények, ami pozitívan formálja énképüket. Ahogy növekednek, úgy lesznek egyre magabiztosabbak, és amikor eljön az ideje, bátran és bizalommal telve vágnak neki a világnak. Társas kapcsolataikban korai tapasztalataikból kiindulva adni és kapni tudó, nyitott emberként tudnak majd részt venni. A szülők megnyugtató közelségében kialakult, egészséges stresszválasz-rendszer pedig későbbi életük során is segítségükre lesz a nehézségekkel való megküzdésben. Tehát mindaz, amihez csecsemőként és kisgyermekként hozzájutottak, biztos alap ahhoz, hogy testi, lelki és szociális értelemben véve egyaránt egészséges felnőttekké válhassanak.

Írta:

Szegi-Holtzinger Zita

pszichopedagógus, baba- és gyermekhordozási tanácsadó

Irodalom:

Cole, Michael – Cole, Sheila R. (2002): Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest

Csóka Szilvia (2008): Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükrében. In: Kopp M. (szerk.): Magyar Lelkiállapot 2008. Életminőség és esélyerősítés a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest

Csóka Szilvia: A kötődésről. http://www.kotodes.hu/kotodesrol

Liedloff, Jean (2007): Az elveszett boldogság nyomában. A kontinuum-elv. Kétezeregy Kiadó

Sunderland, Margot (2008): Okosan nevelni tudni kell. Mérték Kiadó Kft., Budapest"

Kritikus anyuka

Ma kicsit későn, de annál nagyobb lelkesedéssel vegyültünk el a kritikus tömeg bringásai, rolleresei, görkorisai és babakocsisai között a Szrekuctól (azon eddig ismeretlen mamamis fórumtárs, aki volt olyan nagyon nagyon kedves, és kiszállt hozzám a két gyerkőcével, az egyik Ábel-drusza, és megmutatta az elöl zsebes keresztezett kötés csínját-bínját, nagyon köszönöm neki ezúttal is) kölcsönkapott Indióban, szóval egy nagy kört tettünk  a Városligetig és vissza, kb. egy órát sétáltunk, megnéztük a Hősök-terét, persze inkább mi, mert Ábel felkötözve olyan jót szundizott a mellkasomon, tiszta csuda volt :) Én is nagyon élveztem, ahogy hozzám simult a kis teste, és beleszuszogott a bőrömbe. Tegnapelőtt voltunk kint először sétálni, a piacig mentünk, de akkor még babakocsiban feküdt, azt a 40 percet is átaludta, úgyhogy még sokat nem látott a kinti világból, de azért érzékelhette, a szagokat, a zajokat, az illatokat, a szellőt....ezután majd egyre többet és több ideig leszünk kint, főleg, hogy egyre melegebb lesz, és jön a szép idő.

Séta előtti alvás:

Indióban a Ligetben:

És a kis punkja meg a kis füle: