Ma elutazott a mi drága nagyink, azaz anyukám, aki Ábel születése óta volt nálunk, és nagyon nagyon sokat segített. Így sikerült igazi gyermekágyasnak lenni, sokat pihenni és csak a babával meg magammal foglalkozni, ezúton is köszönjük szépen a sok segítséget. El sem tudom mondani, mennyire hálásak vagyunk Neki, és sajnáljuk, hogy olyan messze lakik...olyan jó volt, hogy nem kellett főzni, meg mosogatni, meg takarítani....anyukám egy tündér, nem szól bele semmibe, nem az a 2megmondós" típus, jobbat kívánni sem lehetne! :))) Így hamar felépültem, és most már amúgy is vége az úgynevezett "gyermekágyas" időszaknak, és már megszoktuk azt is, hogy Ábel köztünk van, kezdődnek a mindennapok hármasban. Eddig ugye a Kedves is "lazíthatott", bár ő is sokat segített, most aztán rajta a sor, hogy engem kisegítsen, de szívesen teszi :)
Nagymaminak és nagypapinak is sok puszi és ölelés!!!
