Találkozások és Pintyőke első kirándulása

 Múlt pénteken elmentünk a Kedvessel egy genetikai ultrahangra (2D), ahol végre ő is találkozhatott így kvázi virtuálisan Pintyőkével..  Hason feküdt  a méhem alján, majd kicsit felébresztette a doktornő, és akkor kezdett forgolódni, feljebb "úszni". Nagyon aranyos volt az a kis lény odabent. Szép koponyaszerkezet, ép végtagok, világító combcsontocska, nyaki redő pedig 1,75 mm, a dokimnál 1,9 mm volt, de ennyi különbség belefér, nem beszélve arról, hogy ez egy profibb gép volt. Szívhangja is rendben volt. Ide majd visszamegyünk 4D UH-ra is, később, a 20 hét után, akkor már jóval nagyobb lesz.  Nos, és kukigyanús a Kicsi. Persze ez még nem biztos, nem élem bele magam, ez is kiderül majd. A méhlepényem alul tapadt a mellső méhfalon, azt mondták erre, hogy vigyázzak, ne erőlködjek, ne emelgessek. Ez  valószínű, hogy később a méh növekedésével feljebb kerül (mint mikor egy lufit felfújnak, szemléltette az egyik fórumtárs). De változatlanul jól vagyok, és a pocak is nő, már. Tegnap a közértes csaj megkérdezte, babát várok-e, és miközben válaszoltam neki, olyan büszkeségérzés fogott el.....

Egy hete ilyenkor már Berlinben voltam, épp leszálltam a gépről, így megtörtént Pintyőkénk első intrauterin külföldi kirándulása. (A mellékelt kép az Ampelmann, Berlin egyik jellegzetessége, a közlekedési lámpák emberkéje). Jó volt a repülés, de landoláskor nagyon fájt a jobb fülem, mind a kétszer, ami kicsit kellemetlen volt. Az viszont nagyon jó dolog, hogy az ember hipp-hopp egy - másfél óra alatt jó nagy távolságot megtehet. Amit a repülésben élvezek nagyon, az a táj látványa fentről, nagyon jó volt föntről nézni Budapestet, a Lupa-tavakat, a Megyeri-hidat, a Margit-szigetet. Leginkább egy léghajót próbálnék ki, akkor igazán hosszasan élvezhetném a látványt.

Barátnőm várt a reptéren, majd elindultunk  a belváros felé, gyönyörű helyen lakik, Berlin régebbi kerületében, ahol még régi falépcsős házak állnak, és sok a fiatal, meg az egyetemista. Aztán városlátogatás, de csak lightosan, mert sokáig már nem bírom a talponállást, járkálást, de mondhatom, jó pár dolgot sikerült azért megnéznem. A kocsmázást ezúttal kihagytuk, egyikünknek sem volt kedve ilyesmihez...Az időnk is szép volt nagyon, "penge" időt fogtam ki. A legjobb viszont az egészben az volt, hogy együtt lehettem rég nem látott barátnőmmel. Ahhoz képest, hogy régen milyen intenzíven részt vettünk egymás életében (már 12 éves korunk óta vagyunk barátnők, az pontosan 15 éve, évekig padtársak), szóval ahhoz képest igen-igen ritkán látjuk egymást. Ő is építgeti a saját életét, én is. Az igaz, hogy a fizikai távolság miatt annyira már nem szoros a barátságunk, de ez csak fizikailag érvényes, lelki szinten igenis az. Csak, sajnos, nem tudunk olyan rendszeresen kommunikálni, aminek sok oka van. Mindegy is. Fő, hogy voltam nála, láttam a szupi kis bérelt lakását, és tudtunk beszélgetni fontos dolgokról. Nehéz időszakot él, de remélem, hamarosan kidrül az ég, és beárad szívébe a napfény...........

Védőnéni és nyaki redő mérés

Pintyőke most kb. akkora mint egy lime :)

Ma végre eljutottam a védőnőhöz is, ami egész közel van hozzánk, kicsit rossz napja volt, de ennek ellenére nagyon kedves, mindenféléről kérdezett, amit ilyenkor szokás, és bevezette a kiskönyvbe meg a kartonomra. Megdicsérte a vérkép leletemet, azon belül a fehérvérsejt állományt, szerinte kitűnő, ilyen jó értéket még nem látott, ami azt jelenti, hogy semmiféle gyulladás nincs a szervezetemben. Mit mondjak, nem is számítottam másra, de jó hír.

Voltam ismét dokinál, megnézte a nyaki redő vastagságát, ami a Down - kór szűrésének egy mutatója, általában 1-3 mm közé esik ennek a normál értéke. Pintyőkénél 1,9 mm, jó életjelei vannak. Nagyon örültem ennek, eddig nagyjából semmilyen konkrét "adat" nem volt a babámról, nem mintha annyira szükségét éreztem volna, mégis, jó ezt tudni.

Az viszont nagyobb öröm volt számomra, hogy ismét találkoztunk, láthattam és halhattam a szívverését, ez mindig olyan csodálatos. Tudok olyanról, hogy létezik már otthoni magzati szívhang hallgató, biztos jól el lehet vele szórakozni, hallgatni otthon, ahogy a kis szíve dobog, de nem fogok ilyet venni, kibírom nélküle, hehe.

Múlt hétvégén voltunk egyet kirándulni a Pilisben, gyönyörűszép idő volt, olyan jó volt járni egyet az erdőn, a természetben, heverésztünk a fűben, szedtünk somot, csipkebogyót és gombát sajnos nem nagyon találtunk.

Tegnap megbicikliztettem Pintyőkét, tekertünk a Critical Mass felvonuláson, rég ültem biciklin, de jólesett. Sajnos egyelőre nem fogok nagyon biciklizni, mert jön a tél, aztán majd, Pintyőkével túrázunk.....

Most szombaton meg elutazom Berlinbe, meglátogatom rég nem látott barátnőmet, ugyanekkor van Chillweekend is, Kedves oda megy, mentem volna én is oda,  de időpontváltozás volt, nekem meg már van repjegyem. Már előre örülök, hogy végre láthatom ismét, május óta nem találkoztam Imolával.  És most még könnyen el tudok utazni, később már egyre macerásabb lesz. Jujj, de jó, Berlinben még sohasem voltam :)