Túra, ringató és egyéb

Múlt szombaton bazaltoszlopokat néztünk a közelben, jó kis túra volt. Ábel eleinte a hátamon szuszékolt, mindenki zsebre dugott kézzel gyalogolt, csak az én hátamon volt a 10 kilós csomag, amit meg is éreztem...nem, nem volt nehéz, csak éppen a nagy sietségben nem reggeliztem, és leesett a vércukorszintem, kicsit rosszul lettem a kaptatón. Ábelt átkötöttük apájára, egy müzliszelet és mandarin segített helyrejönni. A csúcson pedig szopizott jóízűen. Szoptatás extrém körülmények között. az a kérdés merült fel bennem, vajon az innuit anyák (eszkimók) hogyan szoptatnak a -40 fokban? Bedugják a babát a suba alá?

Szerdán ismét Pesten jártunk, reggel a Ringatón kezdtünk, ez zenés-játszós foglalkozó gyerekeknek, hasonló volt, mint  a Kerekítő, Ábel élvezte, de főleg a gitárt, meg a furulya keltette fel a kíváncsiságát. Utána Saciéknál folytatódott a játék, majd még egy zsúrba is átugrottunk, sajnos ott csak 10 percet voltunk.....

Ábel tegnap éjfélkor kihányta a kb. 6-kor megevett levest, megemésztetlenül. Utána aludt reggelig, majd  a délelőtti alvás után szopizott, majd kijött az egész tejmennyiség, ami a gyomrában volt. Mondanak valami gyors lefolyású hányós vírust, remélem, tényleg nem komoly. A délutáni alvás előtt szopizott, meg ébredés után is, most várjuk, megmarad-e benne. Jó lenne, mert holnap mennénk mamami klubba.

De nem levert és nincs semmi más tünete, nem nyűgösebb, vígan mászkál mindenhová. Az asztalra,  a kanapéra, onnan át a fotelre....nagy mászóbajnok!

Telik az év

Upsz, újév óta nem írtam rólunk, pedig telnek a napok, jó gyorsan. Ábel közben 6-án betöltötte a kilenc hónapot.

Annyi eltöltött napja van köztünk, mint amennyi a hasamban volt. és én is egy évvel öregebb lettem, bölcsebb is talán? Szülinapomkor itt volt Jázmin is, Emi kislánya, itt is aludtak, Ábel jókat játszott Jázminnal, azaz épp fordítva :).

Azóta kinőtt még 3 foga, fölül, így hatfogú lett, négy fent, kettő apróka lent. Harapdál, néha minket, de legtöbbször az ételeket, hisz szinte mindent eszik. De a krumplit nagyon szereti, mindenhogy. A napi ritmusa még mindig a régi, napi két alvás. Ezt sikerült még Szlovákiában is betartani, ahol 4 napot voltunk egy síparadicsomban, a Tátrában, apának ott volt munkája, és mi is vele tarthattunk. Egy jópofa kis fabungalóban laktunk, Ábel és Dani gyerek is élvezte. Bár sokat együtt nem játszottak, de "hidegen" sem hagyták egymást. közben még Sacit is meglátogattuk Budapesten, miután a Szülés valódi természete c. kiállításmegnyitón részt vettünk. (Fotó innen: http://csinti.prizmastudio.hu/rendezvenyek/kiallitasmegnyito2/index.html#50 )

Aznap sokat bumliztam vele a városban, nem volt épp hideg, így egy kardigán alábújt a hátamon. Másnap izomlázam lett a sok hordozástól, de nem baj, mert vettem Ábelnek pár új fajátékot, Montessori-tornyot, fazörgőt. És rendeltem a teszveszről egy doboz fakockát is, nagyon élvezi őket, az általunk épített várakat buzgón lerombolgatja, a kockákat dobálja, és eszi őket, vagyis rágogatja.

És sikerült most másodszorra is megtaknyosodnunk, mindketten. Kb. két hete voltunk először náthásak, és most ismét, szerencsére láztalanul. De rossz ilyenkor, meg vagy be van dugulva az orra, vagy folyik a taknya, kifújni meg nem tudja, szortyog nagyokat, és este van, hogy felébred sírva, mert alig kap levegőt. ilyenkor muszáj orrszívóval kiszívni az orrából a trutyit, mert akkor megkönnyebbül. Csak ez egy macerás, pontosabban egy elég szadista dolog, Ábel nagyon tiltakozik, le kell fogni, és üvölt közben, pedig nem fáj, de tényleg. De hát ez van. Muszáj az ő érdekében. Eddig csak Daniról hallottam, hogy az orrszíváshoz maga viszi oda az orrszívót és lazán tűri. Hiába na, a gyerekek nem egyformák, mint ahogy mi sem.

Közben egyre több mindent felér, és egyre magasabbra kell pakolni a dolgokat, mert mindenhová felcsimpaszkodik, felmászik, ahová fel tud, szerencsére már le is tud tolatni a kanapéról meg az ágyról, ezt teljesen magától tanulta, gondolom nem eshetett túl jól, hogy egyszer-kétszer fejre esett (majdnem). Nagyon ügyesen mozog, és egyre beszédesebb is, mondja, hogy "babba", "abba"," káj" meg mindenfélét karattyol. nagyon édes, ahogy utánoz, ahogy próbál integetni, meg a képzeletbeli barátjával veszekszik :)  Vannak néha látogatóink, és a kenyérproblémánk is megoldódott, végre van kenyérsütőnk, finomabbnál finomabb kenyeret és kalácsot eszünk. Szóval minden rendben. csak épp beteg ne legyen, mert olyankor nyűgös, és az senkinek sem jó.

Havas

Nálunk is gyönyörűen havazott a hétvégén, még most is fehér a kert, gyönyörű. Remélem, nem olvad el egyhamar. Jártunk is egyet Ábellel, első havas telén. idebent pattog a tűz a kandallóban, odakint fehér a kert és a nappali melegéből gyönyörködhetünk benne.

Napirend és egyebek

Körülbelül egy jó hónap után bent voltunk Budapesten. Igazából nem hiányzik egyáltalán a nyüzsi, a szmog, a latyak, nagyon jól elvagyunk itthon, többnyire Ábellel, de sokat szoktunk édeshármasban is lenni. néha lemegyünk vásárolni a főutcára. Reggel nem kelünk túl korán, kb fél kilenckor kelünk ki az ágyból, miután Ábel már tépi le rólunk a takarót és kiabál, hogy márpedig fel kell kelni, indul a mandula.....és akkor felkelünk. Ezután következik egy kis küzdelem, az átöltözés. Bilizés után a peluscsere, amihez vagy erő vagy ravaszság szükségeltetik, ugyanis Ábel nem szereti a peluscserét, alig bírjuk ráadni, folyton kicsavarodik, elmászik, rúgkapál....de hát ami muszáj, az muszáj. majd a ruhákat is nagy nehezen feladom rá, aztán kezdődik a nap, Ábel indul "dolgozni", először a kisasztalt "takarítja" le, azaz a játékokat és egyebeket, amiket direkt előző este felpakoltam, szépen egyenként ledobálja a szőnyegre. Aztán elkezd az asztal alá mászni, majd kimászni, fel a puffra, a számítógépasztal alól kirángatja a dobozokat, kicaplat a konyhába, csattog a tenyere a kövön, lerámolja a teákat a polcról, kiborítja  a hagymáskosarat, és mindenhol keresi a kis szöszdarabokat, papírgalacsinokat, ottfelejtett papírzsepiket és apró famorzsát, hogy megegye őket. Szerencsére nem nyeli le, csak forgatja  a szájában élvezettel. Már kakilt betűt..... Aztán kezd fáradni, 11-kor felöltöztetem jóóól, és kiteszem  a teraszra babakocsiba - rideg-tartás - ahol is mostanában 2-3 órákat alszik jóóóól bebugyolálva. Vagy kétszer másfelet. Aztán utána szopi majd gyümölcs-gabonapép, eszik ügyesen, mint a kiscsibe tátja a kis száját és veri a tálcáját a következő adagért, no meg nyammog is hozzá. meg is látszik a kis pofiján, szépen kikerekedett 8nem mintha azelőtt nem lett volna az). Aztán megint játék, majd alvás, aztán zöldség, még egy kis játék, és esti készülődés,  8-körül már alszik. Mostanában ismét jobban alszik, nem ébred minden félórában, órában, 2-3 óránként kell megbizonyosodnia, hogy anyuci van, és ha hívja, és cici kell, akkor kap. Mi még kicsit elvagyunk a nappaliban, majd befekszünk mellé a "majomfészekbe". Néha szó nélkül kimászik a hálóból és érkezik a nappaliba.....nagy vigyorral.

Szóval ezt a megszokott napirendet bontottuk meg pénteken, mikor is bementünk Budapestre, apa vitt be az új cégautóval. Ábel meglepően jól bírta, egy mukk sem volt. mentünk először demonstrálni a Markó utcai fővárosi bíróság elé, tüntetni, mert dr. Geréb Ágnest jogtalanul tartják fogva. Mert nagyon szeretjük Ágit, hisz Ábelt többek között ő segítette világra a Lövölde téren. Elég nehéz nekem most kimozdulni Ábellel ilyen hidegben, a vonaton ugyan meleg van, meg a kocsiban is, de mivel nincs hordozós kabátunk - ez olyan közös kabát, amit a hátamra felkötött gyerekre fel tudnék venni, és a baba fejének is van egy luk hátul, és nem kellene olyan nagyon aláöltözni - ennek hiányában kénytelen vagyok jól felöltöztetni a gyereket, overallba, majd úgy felkötni a hátamra, úgy, hogy rajtam is van kabát, ez így meg elég macerás, de még így is jobban melegítjük egymást...a másik téli problémám , hogy Ábelnek nem találtam még jó bélelt cipőcskét, mert amit sikerült vetetni, az kicsinek bizonyult, ezután csak belső talphosszméréssel merek neki cipőt venni, a számozás sajnos nem mindig egyforma. pedig itthonra is elkelne egy tutyi, most így több zoknit húzok rá, szerencsére nagymamitól van jó vastag gyapjúzoknija, ezzel kihúzzuk talán a telet. Kis bakancsokat kaptunk ugyan, de sok zoknira sajnos nem tudom ráadni. Ha lenne közös kabátunk, ugye ez sem lenne probléma, mert a lába is kabát alatt lenne. Így inkább ritkán megyünk ki, vásárolni meg néha babakocsiban tolom le a hegyről, mert a csomagokat is könnyebb felhozni a kocsiban, és ha csúszós, akkor meg attól félek, hogy nyomok egy hátast és hátamon Ábellel nem lenne szerencsés. de hamarosan megoldom a problémát, tervezem, hogy túrok egy olyan kabátot, amit át tudok alakítani közös kabáttá....csak még ezen a télen meglegyen :)

Délután meg baba-mama fórumtalálkozón voltunk, a korosztályos topik mamái gyűltünk össze gyerekeinkkel, mind Ábellel egykorú babók, nagyon édesek voltak együtt, nekem meg üdítő volt velem egykorú és hasonló cipőben járó anyatársakkal trécselni, csevegni, csemegézni. Eredetileg kötöttünk is volna, de nem nagyon sikerült. Szükségem lenne nekem is egy-két gomolya jó fonalra, de azt hiszem már csak az újévben tudok venni, pedig kaptam fülest, hogy a Vörösmarty téri Karácsonyi vásárban lehet olcsón tiszta gyapjút venni, és hogy a Wesselényi utcában van Barka Fonalbolt.....na jó, azt lehet a neten is rendelni...

Aznap éjjel fél 2-re értünk haza, 12 helyett, a fél 11-es vonatunk alá ugrott valaki, így álltunk kb. másfél órát, Ábel egész jól bírta, de a végére kidőlt. Egyik percben még nevetve-sikongva ugrándozik, másik percben már alszik a karjaim között. A pénteki napirend felborult, másnap 9-kor ébredt, és indult a kis motor újra. Engem jobban megviselt az éjszakázás....elszoktam tőle.

Mostanában nálunk felé

Jól elmaradtam a bejegyzésekkel, de egyszerűen nem volt időm, arról nem is beszélve, hogy internet sem volt. Ugyanis elköltöztünk Budapest belvárosából, végre. Egy aranyos kis kertes házba költöztünk, egy domb tetejére, az utolsó előtti házba, utánunk a nagy rét. Nagyon tetszik itt, csendes hely, gyönyörű kert, a nappali kandallójában pattog a tűz. Ábelnek és nekünk is a legjobb hely. 3 hete lakunk itt, a szüleim segítségével sikerült kitakarítani, berendezkedni, most már meg is szoktuk,  akklimatizálódtunk a vidéki élethez. Eleinte kissé furcsa volt Budapest nyüzsgése után, de nem vágyódom vissza. Van jó kis piac, biozöldségekkel, biobolt is van, csupán normális kenyeret nem lehet kapni, de ezt a problémát egy kenyérsütőgéppel elhárítom. Ábel rendszeresen a teraszon alszik a babakocsiban, jobban alszik a friss levegőn - szmogmentes-, mint idebent. Természetesen jól fel van öltöztetve. Most hogy már internet is van, tökéletes. 

Közben Ábel betöltötte a 7 hónapot, és nagy figura. Körülbelül 2 hete eszik mindenfélét, almát, banánt, külön, együtt, krumplit, spenótot, zöldségpürét, sütőtököt, kölesgolyót, kenyérhéjat rágcsál, árpap- és kölespelyhet, körtét. Néha darabosan kapja, néha összetörve, reszelve, turmixolva, már nem öklendezik és lenyeli az ételt, miután jól elnyammog rajta, ügyesen dolgozik a nyelvével. Mindig szoptatás után kínálom, nem szeretném kiváltani a szopikat, csak hozzátáplálok. Az anyatejen kívül néha egy kis vizet is iszik. Mostanra már ül is, és mindenhová felkapaszkodik, hogy felálljon, a mászásban meg már bajnok, nagyon tud iszkolni, főleg, amikor pelenkázom, öltözni újabban nem szeret, de hát ez szokásos nyűg a gyerekeknél. Jól kialakult napi rendje van, 7-kor ébred, és kétóránként alszik egy-másfél órákat, néhanapján 2- 2 és fél órát is. Minden érdekli, nagyon kíváncsi természet, most kezd számára igazán kinyílni a világ. Ezzel együtt elkezdődött nála  a szeparációs szorongás időszaka is, de csak enyhén -  "A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója." - (bővebben erről ezen a linken olvasható: http://www.kismamablog.hu/gyermekneveles/szeparacios-szorongas-ket-felvonasban).

Ezt főleg akkor vettem észre, amikor itt voltak a szüleim. Amúgy az apukájával is jól elvan. Este fél 7-re eléggé elfárad, akkor kezdem az esti szertartást, és körülbelül 7-re elalszik. Volt már olyan, hogy amikor felébredt, kimászott az ágyból, a hálóból elindult  a hang irányába a nappali felé, ahol vagyunk, ott találtam a hálószoba előtt a közlekedőben :) Amikor kipihent, és jóllakott, akkor jól eljátszik, egyik legkedvesebb játéka egy fémtál, és a kábeleket, címkéket is nagyon szereti babrálni, rágcsálni, szinte mindent  a szájába vesz. és ismét levágattuk a haját, annyira megnőtt, ugyanakkor nekem is új frizurám lett :), rövid, mert ábel tépte hátul a megnőtt hajamat, amikor  a hátamon volt.

Röviden ennyi az elmúlt időszak történéseiről.

Az ünnepeket itt fogjuk tölteni, látogatókat szívesen fogadunk.

Élettárs és apaság

Hát ezúttal nagy örömről kell beszámolnom,  remélem semmi meglepetés nem fog érni a továbbiakban ezzel kapcsolatban. Sokat "szenvedtünk"  az apasági nyilatkozattétellel, ami ebben az országban nem megy egykönnyen, főleg, ha az egyik fél külföldi állampolgár.....az országok közötti bürokratikus labirintus igencsak próbára teszi az embert és az ember lányát.  Viszont azt mindenképpen szerettük volna, hogy Pocakmanónknak papíron is legyen apja, sőt, hogy az ő vezetéknevét is viselje, és nem utolsó sorban, hogy magyar állampolgár legyen, ami megkönnyíti a további honi bürokratikus eljárásokat, pl. mint  a Baba "forgalomba" íratása :))))

Már épp belekezdtünk a mindenféle papírok oda-vissza fordítgatásába, hitelesítésébe, amikor is tudomást szereztünk egy új, idén január elsejétől érvényes törvényről, miszerint közjegyzőnél nyilvántartásba lehet venni az élettársi kapcsolatot, ami semmi extra jogot nem ad, csak a számunkra legfontosabbat, hogy automatikusan apaságit vélelmez az élettárssal. Hogy a Wikipédiát idézzem: "2010. január 1-től az élettársak kérhetik a közjegyzőknél nyilvántartásba vételüket. A nyilvántartásba vétellel plusz jogok vagy kötelezettségek nem illetik meg az élettársakat, a nyilvántartás csak a kapcsolat bizonyítását könnyíti meg. Az egyetlen különbség, hogy a különnemű élettársak esetén van apasági vélelem, tehát az anya nyilvántartott élettársa automatikusan a gyermek apja lesz."

Nosza jól utánanéztem a dolognak, keríttetünk egy közjegyzőirodát, és kedden sikerült élettársi kapcsolatunkat beiktatni a rendszerbe, sőt, még  a születendő gyerek vezetéknevét is. Mi voltunk az elsők, ilyet még nem csináltak  a gyakorlatban, és ők is örültek, hogy "kipróbálhatták" ezt új "munkát".

Hallelujja!!!  Ezt nagy sikerként könyvelem el :) És tényleg remélem, hogy ezzel megoldódott a probléma! Mert ha mégsem, nagyon fogok harapni!!!!

Másik jó hír, még két napot jövök dolgozni, utána végre készülődhetek  a NAGY ESEMÉNYRE! :)))

És még egy jó dolog, sikerült szuperül kitisztítani a mosógépet, mert ugye használtan kaptuk, és elég dzsuvás volt, féltem beletenni a babaruhákat, de együttes erővel, sikálással, hipóval és 90 fokos hosszú programmal gyönyörű tiszta lett, főleg az öblítős tartály, mert az volt nagyon bepenészedve.....most már foghatok neki kimosni a iciri-piciri babaruhákat....

Apró örömök

Mostanában, értsd, ezen a héten igencsak sűrűek a napjaim, mert sulihét van, reggel 8-9-től délután 4-5-ig ott kell ülni egyhuzamban, és hallgatni a sok okosságot :) Ez nem panasz, csak tényközlés. És persze ebédszünet is van. Meló, azaz inkább ügyelet pedig csak két éjszaka van ezen a héten, pl. ma éjszaka, és remélem, hagynak szépen aludni, így holnap reggel frissen kezdem a napot, és mehetek vígan iskolába.  Ez is egy apró öröm. A másik pedig, ami a tegnap történt, hogy az elveszett fél fülbevalóm előkerült: a suliban vettem észre, hogy már nem lóg a fülemben, de nem találtuk sehol a csoporttársammal.  Aztán otthon  érkezik egyszer csak a Kedves, a szájában lóg a fülönfüggőm, de csak azért mert az egyik kezében tele szatyor, másik kezével meg az ajtót nyitotta. Képzeljétek, valószínű ott eshetett ki a fülemből az ajtó előtt, mert Kedves ott találta a csengő mellett felakasztva  a rácsra. Örültem neki nagyon. Mint ahogy annak is, hogy a Kuplungban felejtett türkizkék sálam is előkerült, hála egyik barátnőmnek, aki akkor érkezett a helyre, amikor mi elmentünk, és ugyanoda ültek (ugyanis pénteken elmentünk egy kicsit "bulizni", amiből pontosabban kocsmázás lett, de olyan füst volt  ott, hogy vágni lehetett volna, alig kaptam levegőt, többször ki kellett mennem, így sokat nem is  maradtunk, elég is volt egy jó időre.) Majd hazavitte a sálat, nem tudta, hogy az enyém, de jobbat nem is tehetett volna. Már épp megsirattam, mikor rákérdeztem, hogy nem látta-e véletlenül...és hát igen, megvan az is. És az a húszezres is előkerült, amiért nagyon sokat sírtam az egyik nap, még a múlt héten, mert azt hittem, elveszítettem, vagy a kéményseprő lopta el az asztalról,  de nagy mázlimra megtaláltam a kukában, egy papírfecnivel együtt dobtam el, hát az nem csak apró öröm volt, amikor megtaláltam, gondolhatjátok.

Aztán  tegnapelőtt épp nekiálltam volna átalakítani az egyik farmeromat kismamanadrággá, lélekben is felkészültem, csakhogy egy régi nadrágom sem jön fel a fenekemre, így meg egyiket sem lehet átalakítani. Hiába na, nem csak a pocakom nő, pár kilót magamra szedtem fenék és comb tájon is, nem csoda, hogy nem jönnek fel az anno 43 kilómra vásárolt nadrágok....na mindegy, szóval el kezdtem gondolkodni, mi legyen, most vennem kell egy kismamanadrágot, de az vagy 7-8-10 ezer forint, kicsit sok.......vagy túrok valahol egy átalakítani való nadrágot. Ezzel a céllal tegnap betértem az egyik turiba a körúton, ahol történetesen mindent 450 forintért adtak. Már egy órája ott voltam, jó alaposan átbogarászva a kínálatot, amikor is rátaláltam egy H&M-es S-es bordó bársony kismamanadrágra, tökéletes állapotban, azt hittem kiugrok a bőrömből, annyira örültem (no persze, de csak úgy magamban), de az örömöm fokozódott, amikor az egyik eladó csaj  mutatott még egy kismamafarmert is, ugyancsak a méretemben. Nosza, gyorsan fel is próbáltam őket, nagyon jók, kényelmesek, és kitűnő állapotban vannak, és mindezt darabonként 450 forintért...hááát, ebben a felfokozott hormonállapotban szinte eksztázisként éltem meg a dolgot, szinte repültem hazáig.  Így kismamanadrág-probléma megoldva. Már csak kabát után kell néznem, mert lassan már nem tudom begombolni.

Szóval ilyen apró örömök érnek engem, és boldogítják ezeket a szürke őszi-téli napokat. Teszek majd fotót is fel róluk, ha esetleg kíváncsiak lennétek :).