Ábel a pocakban

Ugye észrevettétek, hogy átalakult a blog kinézete? Na, és vajon miért ?

Ennek oka nem más, minthogy tegnap megtudtuk, Pintyőke pocaklakónk KISFIÚ!!! És nagyon örülünk neki, kimondottan a Kedves, mert ő igazából egy kisfiúra vágyott.  Hát megkapja :). Nekem meg nem volt preferáltam, csak baba legyen és egészséges legyen.

Szóval ezért az átalakulás, kicsit "fiúsítottam" a blogot, jelezve a kék színnel, hogy bizony, itt egy kisfütyisről van szó. Mostantól "kék"-ben gondolkodunk. Persze, azért nem kizárólag, egy fiúnak mindenféle szín jól áll, amúgy sem vagyok a csupa világoskékben gondolkodós. Ez most itt csupán egy jelzés.

Egyik fórumtársam jóvoltából eljutottunk (a fórumról többen is) egy ingyenes 4D ultrahangra, ahol jó alaposan megnézték és mi láthattuk Pintyőkét a pocakban. Akit ezután "rendes" nevén nevezünk, vagyis Ábelnek. Eddig ez az egyetlen fiúnév, ami mindkettőnknek tetszik. Még egyszer átnézem a fiúnevek listáját, de szerintem jobbat nem találunk. Úgyis már régóta Ábelként gondolok Rá, vagyis erre a fiúnévre. Igazán nagyszerű 4D fotók nem készültek, de örülünk annak, amit láthattunk, és amit kaptunk. Íme: Az első képen profilból látszik 2D-ben és fentről 4D-ben. A másodikon szemből látszik, kicsit a méhlepény mögé bújva, a keze a szájánál van, talán szopja az ujját? A harmadik képen a kukija, a negyediken pedig Kedves kihangsúlyozta ugyanazt :) (csakhogy egyértelmű legyen).

Apró örömök

Mostanában, értsd, ezen a héten igencsak sűrűek a napjaim, mert sulihét van, reggel 8-9-től délután 4-5-ig ott kell ülni egyhuzamban, és hallgatni a sok okosságot :) Ez nem panasz, csak tényközlés. És persze ebédszünet is van. Meló, azaz inkább ügyelet pedig csak két éjszaka van ezen a héten, pl. ma éjszaka, és remélem, hagynak szépen aludni, így holnap reggel frissen kezdem a napot, és mehetek vígan iskolába.  Ez is egy apró öröm. A másik pedig, ami a tegnap történt, hogy az elveszett fél fülbevalóm előkerült: a suliban vettem észre, hogy már nem lóg a fülemben, de nem találtuk sehol a csoporttársammal.  Aztán otthon  érkezik egyszer csak a Kedves, a szájában lóg a fülönfüggőm, de csak azért mert az egyik kezében tele szatyor, másik kezével meg az ajtót nyitotta. Képzeljétek, valószínű ott eshetett ki a fülemből az ajtó előtt, mert Kedves ott találta a csengő mellett felakasztva  a rácsra. Örültem neki nagyon. Mint ahogy annak is, hogy a Kuplungban felejtett türkizkék sálam is előkerült, hála egyik barátnőmnek, aki akkor érkezett a helyre, amikor mi elmentünk, és ugyanoda ültek (ugyanis pénteken elmentünk egy kicsit "bulizni", amiből pontosabban kocsmázás lett, de olyan füst volt  ott, hogy vágni lehetett volna, alig kaptam levegőt, többször ki kellett mennem, így sokat nem is  maradtunk, elég is volt egy jó időre.) Majd hazavitte a sálat, nem tudta, hogy az enyém, de jobbat nem is tehetett volna. Már épp megsirattam, mikor rákérdeztem, hogy nem látta-e véletlenül...és hát igen, megvan az is. És az a húszezres is előkerült, amiért nagyon sokat sírtam az egyik nap, még a múlt héten, mert azt hittem, elveszítettem, vagy a kéményseprő lopta el az asztalról,  de nagy mázlimra megtaláltam a kukában, egy papírfecnivel együtt dobtam el, hát az nem csak apró öröm volt, amikor megtaláltam, gondolhatjátok.

Aztán  tegnapelőtt épp nekiálltam volna átalakítani az egyik farmeromat kismamanadrággá, lélekben is felkészültem, csakhogy egy régi nadrágom sem jön fel a fenekemre, így meg egyiket sem lehet átalakítani. Hiába na, nem csak a pocakom nő, pár kilót magamra szedtem fenék és comb tájon is, nem csoda, hogy nem jönnek fel az anno 43 kilómra vásárolt nadrágok....na mindegy, szóval el kezdtem gondolkodni, mi legyen, most vennem kell egy kismamanadrágot, de az vagy 7-8-10 ezer forint, kicsit sok.......vagy túrok valahol egy átalakítani való nadrágot. Ezzel a céllal tegnap betértem az egyik turiba a körúton, ahol történetesen mindent 450 forintért adtak. Már egy órája ott voltam, jó alaposan átbogarászva a kínálatot, amikor is rátaláltam egy H&M-es S-es bordó bársony kismamanadrágra, tökéletes állapotban, azt hittem kiugrok a bőrömből, annyira örültem (no persze, de csak úgy magamban), de az örömöm fokozódott, amikor az egyik eladó csaj  mutatott még egy kismamafarmert is, ugyancsak a méretemben. Nosza, gyorsan fel is próbáltam őket, nagyon jók, kényelmesek, és kitűnő állapotban vannak, és mindezt darabonként 450 forintért...hááát, ebben a felfokozott hormonállapotban szinte eksztázisként éltem meg a dolgot, szinte repültem hazáig.  Így kismamanadrág-probléma megoldva. Már csak kabát után kell néznem, mert lassan már nem tudom begombolni.

Szóval ilyen apró örömök érnek engem, és boldogítják ezeket a szürke őszi-téli napokat. Teszek majd fotót is fel róluk, ha esetleg kíváncsiak lennétek :).

Rooibush tea, mostani kedvencem

Ilyen hideg napokon igazán jólesik egy csésze meleg tea. De kismamaként ugye nem mindegy, mit iszunk, nem minden gyógynövény jótékony hatású ilyenkor. Rátaláltam egy új kedvencre, a Rooibush teára (ami nem is tea tulajdonképpen), amit kismamaként nyugodt szívvel fogyaszthatok, ráadásul cukor nélkül (mint általában a teákat), mert önmagában is édeskés íze van. Hogy miért olyan jó, azt az alábbiakban olvashatjátok:

Mi a rooibush?

A rooibos (ejtsd rojbosz) a vörös földirekettye hajtásaiból készül, tehát nem teacserjéből, mint a fekete vagy zöld teák. A vörös földirekettye (Aspalathus linearis) egy zöld színű, tűlevelű cserje. A levelek a fekete tea leveleihez hasonlóan fermentálódnak, de ebben az esetben vöröses szín alakul ki.

 A rooibos múltja

A dél-afrikaiak már jó ideje ismerik jótékony hatásait, a KhoiKhoi törzs több száz éve használja üdítő italként és színezőként egyaránt. Az őslakosok kézzel szüretelték a növényt, majd sziklákon zúzták össze szárítás előtt. A vad rooibos egyetlen helyen őshonos: Dél-Afrikában, a Cedarberg hegység környékén. Európa csak nemrég fedezte fel a rooibost, először egy orosz emigráns, Benjamin Ginsberg hozta forgalomba a XX.század elején.

Az évi 8000 tonna megtermelt rooibos felét Dél-Afrikában fogyasztják el, de Németország, Japán, Hollandia és az Egyesült Államok is a nagyfogyasztók közé tartozik.
A rooibos ültetvényeken nem használnak vegyszert, a leveleket kézzel szüretelik. A fermentálás összehantolva történik, itt alakul ki a pirosas szín. A fermentációt gőzös sterilizálás és szárítás követi.

Fogyasztása és az egészség

A jellegzetesen vörös színű rooibos tea íze édeskés, kevésbé kesernyés. Nincs benne koffein, így egész nap ihatjuk - és gyerekek is fogyaszthatják. Ásványi és antioxidáns anyagokban gazdag. Szabályozza a vese és epeműködést, oldja a görcsöket. Aktivizálja a zsíranyagcserét, optimalizálja a gyomorsavszintet. Megszabadít a hordóhastól.

Mivel kevés polifenolt tartalmaz, jól bírja a hosszú állást, nem fog megkeseredni. Sok benne a C-vitamin, ezért fogyókúrák kiegészítéseként is kedvelt, segíti a zsírégetést. Mangánt, kalciumot, magnéziumot és vasat is nagy mennyiségben tartalmaz, ezért kismamáknak is kifejezetten jó.
A rooibost külsőleg és belsőleg is alkalmazzák gyógyításra. Külsőleg elsősorban bőrbetegségek kezelésére hatékony, használják az ekcéma és a pikkelysömör kezelése során, de pattanásos bőrre is alkalmazzák. Dél-Afrikában a bőrallergiás gyerekek rooibos-fürdőt kapnak. A kozmetikai ipar is kedveli. Számos rooibost tartalmazó krémet, lemosót vásárolhatunk.

Forrás: www.mindmegitta.hu, www.vitaminsziget.hu

Idézetek Mamackától

Mamacka fórumtársam, két angyalhajú kisfiú anyukája, aki most várja a harmadik gyermekét,  nagyon jókat szokott posztolni, és nem egyszerűen csak jókat, hanem olyanokat, amelyekkel teljesen egyetértek, vagy egészen hasznosakat, annyira, hogy érdemesnek tartom feljegyezni ide, hogy megmaradjon nekem, ezért az alábbiakban tőle idézgetek:

"Szerintem fontos, hogy legyenek a gyerekvárás alatt elképzeléseink, terveink, elhatározásaink, hogy mikor mit, hogyan szeretnénk, persze az élet alakítja a dolgokat, nem szabad nagyon ragaszkodni, de érdemes megpróbálni mindazt amit a baba érdekében a legfontosabbnak tartunk. Ez érvényes a szüléstervre és a babával kapcsolatos dolgokra is.
Aztán amikor az élet úgy hozza rugalmasnak kell lenni és esetleg elengedni, átgondolni az addigi célkitűzéseinket." -  a szüléstervről is esett szó már a felkészítőn, én is fontosnak tartom, hogy legyen egy kép bennünk, egy elképzelés, hogyan, és mit szeretnénk, persze ehhez nem kell foggal-körömmel kapaszkodni, de hozzátartozik a lelki felkészüléshez. Itt megjegyezném Barbara Harper Születnek így is  - Gentle Birth Choices c. könyvét (melynek filmváltozata is van), melyet nem olvastam még, de ajánlották, és a listámon van, és amelyben a szüléstervről is ír.

"Én sokkal fontosabbnak tartom a lelki felkészülést. A fájdalomtól való félelem erősíti a fájdalomérzetet. Én igyekeztem nyitottan várni a fájdalmat. Úgy fogadtam mint egy jó barátot, segítőmet a szülésben.

A meleg víz, akár a zuhanyzás is remek fájdalom csillapító!
Én a minél kevesebb beavatkozás híve vagyok. Ha már beleavatkoznak, gyorsítanak ott félő, hogy az anya elveszíti az uralmat a teste felett, márpedig szerintem ez a legfontosabb." - ezt az EDA-val (epidurális érzéstelenítés) kapcsolatosan írta. És teljesen igaza van, ehhez én is így állok hozzá, nem félek a szüléstől. Ehhez kapcsolódik még G. Á. mondata, miszerint minden egyes beavatkozás elindít egy következőt, ezért jobb, ha minél kevesebb beavatkozás történik a vajúdás , szülés alatt, kevesebb a kockázat bármilyen szövődményre. A szülésfelkészítőn  erről is beszéltünk. És még fogunk.

Neki össze vannak gyűjtve egy word doksiban az ilyesmik, és el fogja küldeni. Nagyon örülök neki, és hálás is vagyok érte, amiért ilyen kedves, és átadja a szerinte fontos és általa tapasztalt dolgokat.

Interjú Geréb Ágival - "És mágylyát is raknak?"

 Akit érdekel az otthonszülés  téma: a Magyar Narancs közölt egy interjút Geréb Ágival:

"És máglyát is raknak?" - Geréb Ágnes nőgyógyász, az otthon szülés hazai népszerűsítője

A múlt héten egy otthon szülő anyát kellett kórházba szállítani, mert majdnem elvérzett. Nem kizárt, hogy a szakmájától eltiltott Geréb Ágnes ellen kuruzslásért indítanak eljárást. ' viszont állítja, nem orvosként volt jelen, hanem dúlaként, attól pedig nincs eltiltva. Lapzártánk után, szerdán áll bíróság elé vádlottként két korábbi ügy miatt Geréb Ágnes, aki a Narancson kívül senkinek nem nyilatkozik.
Magyar Narancs: Nem tart attól, hogy előbb-utóbb börtönben végzi?
Geréb Ágnes: Nem lenne igazságos. Minden egyes szülésnél mindig a tőlem telhető legjobbat próbáltam adni jelenlétben, tudásban, odafigyelésben.
MN: Miért vonja ki magát a törvények alól? Miért jár szülésekhez, amikor jogerős ítélet tiltotta el három évre szakmája gyakorlásától?
GÁ: Pontosítsunk. 2007 októberében csakugyan született egy ítélet egy 2000-ben történt szülés ügyében, amely kimondja, hogy nem dolgozhatom szülész-nőgyógyász szakorvosként. A szüléskísérés azonban nem a szülészorvos dolga. Erre tizenhét éves klinikai munkám során is rájöttem, és az otthon szüléseket megelőző tíz évben már a klinikai szüléseket is bábaként kísértem. Két eltérő megközelítésről beszélünk. El vagyok tehát tiltva a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, de a szüléskísérés nem tartozik ide. A szülész-nőgyógyász szakrendelésemet természetesen fölfüggesztettem a büntetés idejére.
MN: Ez erőltetett érvelés. A bíróság egy otthoni szülés miatt hozta meg ítéletét, tehát az eltiltás az otthon levezetett szülésekre is érvényes.
GÁ: Először is otthon nem vezetjük, hanem kísérjük a szüléseket. Nem mi irányítjuk a vajúdó nőt, hanem mellette vagyunk, és igyekszünk kielégíteni fizikai és pszichés szükségleteit. Nem siettetjük, nem adunk utasításokat, hogy mikor mit csináljon, feküdjön-e, vagy álljon, egyen-e vagy igyon, nyomjon vagy ne nyomjon. Másodszor: a szülészorvosi és a bábai szakma eltér egymástól. Engem olyan dolgok alapján marasztalt el a bíróság, amelyek a kórházi szokások alapján kialakult protokollnak felelnek meg. A bábák a szülés természetéhez igazodva alakítják ki saját protokolljukat, és ahhoz alkalmazkodnak.
MN: De milyen minőségben, mikor és kikkel jár szüléshez?
GÁ: Az ítélet óta mindig egy bába mellett járok szülésekhez, és magam asszonytársi segítőként, azaz dúlaként veszek részt. Ám amíg nem születik megfelelő jogi szabályozás, amely rendezi az otthon szülést, addig bármely bíróság elmarasztalhat bárkit a kórházi protokollok alapján. Az ítélet három dologban talált bűnösnek: míg a kórházban a gyermek megszületése után legfeljebb 15-20 percet várnak a méhlepényre, és ha magától nem válik le, mindenképp beavatkoznak, mi megvárjuk a spontán lepényleválást, ami sokszor több mint hatvan perc.
MN: Miért?
GÁ: Minden beavatkozásnak, így a lepény leválását gyorsító beavatkozásnak is megvan a maga kockázata. Ha magától zajlik le egy folyamat, kisebb a lehetséges szövődmények előfordulási aránya. Ez az oka annak, hogy a háborítatlan szülések során kevesebb a károsodott gyermek és édesanya.
MN: 2000-ben speciel meghalt egy kisbaba.
GÁ: Igen, szegény 14 hónaposan meghalt. Az oxigénhiány oka bölcsőhalál volt. Tehát nem volt köze a szülés helyszínéhez. Tudok olyat, akivel ugyanez kórházban fordult elő, csak ő ott helyben meghalt. És ügy sem lett belőle.
MN: Azért is elmarasztalták anno, mert nem szívta le a gyermek váladékát, és nem vágta el időben a köldökzsinórt.
GÁ: Ha a magzatvíz tiszta, mint ebben az esetben, az egészséges kisbaba a váladékot kiköhögi. Kórházon belül is egyre több helyen hagyják el a nyákszívást. Az első légvétel előtti leszívás akkor fontos, ha magzatszurok van a magzatvízben - akkor viszont nagyon fontos. Az pedig vicc, hogy azért büntettek meg, mert nem vágtam el "időben" a zsinórt. Ha egyáltalán nem vágjuk el a köldökzsinórt, az akkor is leesik magától.
MN: Ön tehát úgy véli, járhat otthoni szülésekhez. De mint egészségügyi tevékenységhez, ÁNTSZ-engedély kellene. Van önnek ilyen?
GÁ: '89 óta számtalanszor folyamodtam érte. A szabályozással kapcsolatos vitákban is ez volt szinte az egyetlen pont, amelyben az összes fél egyetértett: hogy a bábáknak legyen szakmakódjuk, ami alapján ÁNTSZ-engedély adható. Ezzel legalizálnák, elismernék a bábaságot külön szakmaként.
MN: Ha tehát nincs ilyen, illegálisan dolgoznak.
GÁ: Mondjuk azt, hogy joghézagban. Nem a mi mulasztásunk, hogy a magyar kormányok mindmáig adósak a szülő nőknek a jogi háttér rendezésével. Hiszen a nőknek egyre növekvő igényük, hogy maguk válasszák meg, hol, kivel, hogyan, milyen körülmények között kívánnak életet adni gyermekeiknek. Szabad ugyan arról dönteniük, hogy kórházban vagy kórházon kívül, szaksegítséggel kívánnak szülni, ám a szaksegítségnek nem szabad engedély nélkül dolgoznia. Ezzel próbálták csírájában elfojtani az otthon szülés újjáéledését, de nem sikerült.
MN: A múlt héten egy újabb anyát kellett kórházba szállítani otthoni szülés után. Majdnem elvérzett.
GÁ: Amikor azt mondja, majdnem elvérzett, azt is mondja, hogy nem vérzett el, mert a jelenlévők tették a dolgukat. Az édesanya még aznap elhagyta a kórházat. Az otthoni szülések tíz százaléka világszerte kórházban fejeződik be. Mind kórházi, mind otthon szülések során gyakori jelenség, hogy a méhlepény megszületése után a szülő nő bővebben vérzik. Ha minden ilyen ügyből hír lenne, másról se szólnának a lapok. Ebben a konkrét esetben elvégeztük a rutinbeavatkozásnak minősülő elsősegélynyújtást, azaz infúziót kötöttünk be, és a vérzést csillapítottuk, valamint értesítettük a mentőket. Volt valami különös ebben a szülésben, de nem a vérzés: az, hogy egy ötkilós gyermek egy átlagos méretű asszonyból simán megszülethetett.
MN: A rendőrség mégis kuruzslás miatt indíthat eljárást ön ellen.
GÁ: És máglyát is raknak? Mint már mondtam, csak a szülész-nőgyógyász szakorvosi tevékenységtől tiltottak el. Az, hogy valaki bármilyen orvos szükség esetén elsősegélyként vérzést csillapítson és infúziót kössön be, nem kuruzslás, hanem kötelesség. Ha nem kötöttük volna be az infúziót, akkor - jogosan - az elvárható gondosság elmulasztása miatt indíthatnának eljárást. Ezt egy bábának is kötelessége megtenni.
MN: Nyugat-Európában csak az alacsony rizikócsoportba tartozó nők szülhetnek otthon. Ön azonban elvállal nagy súlyú babákat, ikerterhességeket és 35 év feletti nőket is. Ez nem kockázatos?
GÁ: A 35 év onnan jön, hogy ha baj van a babával, afölött már kevesebb esélye van egy nőnek másikat szülni. De ez nem az egészségi állapotról szól: egy 38 vagy egy 42 éves nőnél egyénileg kell elbírálni, kockázatos-e a szülés vagy sem. Hiszen ha egy nő megfogan, szülni is tud. Az ikrek születése minimális kockázatot jelent, ha mindkét gyerek fejjel van, és minden egyéb rendben van. A kisbabát, akire céloz, nem az ikerszülés következményeként veszítettük el. Az ikerszülés lehetséges kockázatai közül itt egy sem lépett föl.
MN: Oxigénhiányosan született, és hét hónaposan meghalt.
GÁ: Az a kisfiú ismeretlen okból halt meg. Létezik ilyen. Méhen belüli állapota az utolsó három percig kifogástalan volt.
MN: A vád szerint kihűlt. Ez hogy történhetett?
GÁ: Amióta az otthon szülés protokollját a magunk számára kidolgoztuk, az egyik fő kívánalom az, hogy minden szülésnél legyen hősugárzó, amit a kitolási szakban mindig bekapcsolunk. Ezt tettük ennél a szülésnél is.
MN: Jól tudom-e, hogy az anyuka a következő gyermekeit is otthon szülte?
GÁ: Bár jól jönne nekem, nem kívánok válaszolni, mert ez az illető magánügye.
MN: Az anyák tehát saját kényelmük érdekében a gyertyafényt választják a biztonságos kórház helyett. Nem felelőtlenség ebben segíteni őket?
GÁ: A kényelem meg a gyertyafényes romantika az otthon szülést övező tévhitek közé tartozik. Az például, hogy az anya a kitolási szakban a kényelmének megfelelően változtathat testhelyzetén, elsősorban nem az ő kényelméről, hanem a baba akadálytalanabb megszületéséről szól. Az anyai mozgás következtében a csontok, ezáltal pedig a szülőutak is szükség szerint megnyílnak. Kisebb a mechanikai károsodás veszélye.
MN: Kórházi szülészek szerint minden szülés időzített bomba, ha komplikáció adódik, elengedhetetlen az épületben a műtő.
GÁ: Ha egy intézeten kívüli szülésnél egy bába kompetenciáját elismerik, és jó az együttműködés a mentőszolgálat, a kórház és a bába között, a szállítás időtartama nem fokozza a veszélyt, hiszen lemérték, hogy intézeten belül is eltelik körülbelül 30 perc a probléma felmerülése és a császármetszés között.
MN: A problémák egyik pillanatról a másikra történnek egy szülésnél, amikor azonnal be kell avatkozni. Minden perc számít.
GÁ: Nagyon ritkán adódnak ilyen váratlan, azonnal fellépő helyzetek. Ha jobban megpiszkáljuk az eseményeket, kiderül, hogy az esetek zömében találunk egy megelőző orvosi beavatkozást, ami után bekövetkezett az "időzített bomba".
MN: Vagyis az orvosok tehetnek mindenről?
GÁ: A fölöslegesen elvégzett rutinbeavatkozások sok mindenről tehetnek. Sheila Kitzinger A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis? című könyvében azt írja, hogy minden beavatkozás maga után von egy következőt. Ezt tapasztaltam én is. Akár az ártalmatlannak tűnő burokrepesztést nézzük: számtalanszor fordul elő, hogy szívhangromlás követi, és máris ott az "időzített bomba".
MN: Önnél gyakran hordanak túl a mamák. Ez nem veszélyes?
GÁ: Fölösleges megindítani a szülést pusztán azért, mert papírforma szerint lejárt az idő, holott a baba egészséges, és még nem akar megszületni. Vagy gátmetszést végezni, amikor a szívhangok jók, és a babának lenne ideje a gátat a neki szükséges módon és mértékben a születéséhez átalakítani. Nincs szükség a szülés gyorsítására, a hasra gyakorolt nyomásra. Vagy fölösleges csupán azért vákuummal kihúzni egy jó állapotban lévő kisbabát, mert a kitolási szak átlagos ideje letelt. Vagy várakozás helyett fájáserősítőt adni, csak mert a szülés lelassul, ha közben az anya és a gyerek jól van. Az oxitocintól olyan intenzív méhösszehúzódásai lehetnek az anyának, hogy fájdalomcsillapításra szorul, amitől viszont nem érez semmit, és nem tud a saját testével együttműködni a kitolás során. Ekkor jön a műtétes szülésbefejezés, a vákuum, a fogóműtét vagy a császármetszés. Nem véletlen, hogy Magyarországon minden harmadik nő császármetszéssel hozza világra gyermekét. Holott nem hiszem, hogy a magyar nők kevésbé tudnak szülni, mint a svédek vagy a hollandok.
MN: Miért ennyire kórházellenes?
GÁ: Téved. Inkább kórházpárti vagyok, sőt császármetszéspárti. Amíg nem volt császármetszés, egy csomó újszülöttet elveszítettünk. A császármetszés életmentő beavatkozás, ha arra használják. Az otthon szülés pedig akkor biztonságos, ha probléma esetén van háttérkórház - mégpedig olyan, ahol elfogadják a bába kompetenciáját, és nem különböztetik meg hátrányosan sem a megkezdett otthon szülés után oda forduló szülő nőt, sem pedig az őt beszállító bábát.
MN: Miért halt meg 2007-ben vállelakadás miatt egy kisbaba?
GÁ: A vállelakadás az egyik legfélelmetesebb, előre nem tudható szülészeti komplikáció. Van olyan súlyos fokozata, amikor nem lehet mit tenni, akár kórházban van az ember, akár otthon. De a kérdései alapján úgy tűnik, mintha számtalan haláleset kötődne hozzám. Holott a tizenkilenc év alatt, amióta otthoni szüléseket kísérek, a már említett két kisbabát vesztettük el oxigénhiányos károsodás következtében egyéves koruk körül, és egy szülés közbeni veszteség ért minket, ez a szegény kicsi baba, akiről most ön is kérdez. Mindenki más, anya és gyermek, egészséges. A Pető Intézetben sajnos rengeteg oxigénhiányos károsodással született gyermeket kezelnek. És egyikük sem otthon született. A szülészeti mutatóinkra nemzetközi szinten is büszkék lehetünk.
MN: De a tervezett otthon szülésben válogatott egészséges nők vehetnek csak részt. Tehát ez nem kiemelkedő arány.
GÁ: Érdekes, az egyik oldalon az a vád, hogy válogatás nélkül, felelőtlenül elvállalok mindenkit, a másik oldalon pedig a jó statisztikánk értékét azzal próbálják csökkenteni, hogy válogatott, egészséges nők szülnek csak otthon.
MN: A vállelakadásos esetnél miért nem segített gátmetszéssel, hogy a kisbaba megszülethessen?
GÁ: A konkrét ügyről nem szeretnék beszélni, mert bíróság előtt állok. Szakmailag a vállelakadás megoldására sok helyen sokféle javaslat van, de nincs egységes vélemény arról, hogy megoldás-e a gátmetszés. A vállelakadás egyébként nem feltétlenül a baba nagy súlyának következménye. Egy fővárosi kórházban nemrég például egy 3,5 kg alatti babának akadt el a válla.
MN: Hibásnak érzi magát, hogy meghalt az a kisbaba?
GÁ: A tőlem telhető legjobbat nyújtottam. Nincs olyan nap, hogy az elveszített gyerekek, szüleik és testvéreik ne jutnának az eszembe. De nem érzem magam hibásnak.
MN: A család kártérítést követel, mert azt állítják, nem világosította fel őket megfelelően.
GÁ: Egyhetes szülésről szóló tanfolyamunk nem otthon szülésre, hanem szülésre készít föl. Nem rejtjük véka alá a véleményünket, és ki is mondjuk, hogy szülés körüli halálozás volt és lesz, bárhol történjen is a szülés. Pontról pontra vesszük a lehetséges kockázatokat. De nem döntünk helyettük. Van, hogy kiderül, rosszul döntöttek - akár azzal, hogy a kórházat, akár azzal, hogy az otthonukat választották.
MN: Mindez nem biztos, hogy meghatja a bírónőt.
GÁ: Egy dolgot ne felejtsen el! A hasonló perek nem arról szólnak, hibázott-e az orvos, hanem azt kell bizonyítani, hogy szándékosan gondatlanul járt el.
MN: A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szerint az az otthon szülést vállaló orvos, aki "nem agitál az otthon szülés ellen, vét a hivatása esküje ellen".
GÁ: Ennek a 2002-es állásfoglalásnak már számos mondatát ízekre szedték, mert tudományosan megalapozatlannak tartották más orvosok. Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért Társaság egy állásfoglalásában azt állította, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium az otthon szülésre vonatkozó tudományos alapokat figyelmen kívül hagyja, illetve félreértelmezi. Nemzetközi tanulmányok szerint egészséges anya és problémamentes várandósság esetén a tervezett otthon szülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi. Az eddigi legátfogóbb, 13 ezer szülést vizsgáló kanadai tanulmány szerint az alacsony rizikójú csoportból kevesebb baba és mama halt meg szülés során otthon, mint kórházban.
MN: De nálunk a kórházsűrűség, a hiányos infrastruktúra, a mentőszolgálat nehéz helyzete miatt más a helyzet.
GÁ: Barcelonában a bábák tömegközlekedéssel járnak otthon szülésekhez, Amszterdamban pedig kerékpáron. Hollandiában a szülések harminc százaléka otthon zajlik, és a biztosítás az otthon szülésre jár: ha egy egészséges nő indokolatlanul kórházat választ, fizetnie kell. A kórházból problémamentes esetben a szülés után hazamehetnek. A szüléseket intézményen belül is bábák kísérik. Hollandia azon tíz ország között van, ahol a legalacsonyabb a szülés körüli halálozás aránya.
MN: Szakmai körökben azt is mondják, hogy ha ön kompromisszumkészebb lenne, már rég lenne szabályozás.
GÁ: Az otthon szülés nem én vagyok. Csak rám terelték a figyelmet. Nem rólam szól, hanem egy szabad nő igényéről, aki egyéni figyelemmel kitüntetve, női segítőket igénybe véve szabadon szeretne szülni. Az otthon szülés szabályozásának arról kellene szólnia, hogy kik, milyen paraméterek alapján, milyen képzettséggel gyakorolhatják a bábaságot.
MN: Ön szerint miért nincs még ma sem szabályozás?
GÁ: Mert jelentős érdekellentétek alakultak ki, amelyeknek már nincs közük a nőkhöz és az újszülöttekhez. A tudás fala mögé rejtőzve, a biztonságra hivatkozva magukhoz ragadták a szülést a szaktekintélyek.
MN: Nem hagyja abba?
GÁ: Ilyen háborított körülmények között nehéz háborítatlan szülésekhez járni. De ha esetleg abba is hagyom, már nem szűnik meg az otthon szülés, hiszen az nem én vagyok. Egyre több a képzett bába, és biztató jel, hogy ettől a tanévtől kezdve a felsőfokú szülésznőképzőn már három féléven át tananyag lett az otthon szülés. De vajon ki lesz a tanár?

Varró Szilvia

Szülésfelkészítés - hasznos infók

Hétfőn voltunk Kedvessel szülésfelkészítőn a Napvilág Születésházban, pontosabban az információs hét első első napján, jó hosszú volt, reggel 10-től este nyolcig, ebédszünettel együtt. Rengeteg információt kaptunk,  többet tudtunk meg a szülésről egy nap alatt, mint egész eddigi életünkben. Igaz, a felkészítő 50 ezer forint  + áfa, de mivel az ALTERNATAL Alapítvány nem profitorientált, lehetőség van részletfizetésre is, vagy egyszerűen csak annyit fizetünk, amennyit tudunk, a többit kérelmezzük segélyként az alapítványtól, hisz véleményük szerint a "baba nem várhat", és ez így van rendjén. Végigmentünk és részletesen megbeszéltük a "kötelező" vizsgálatokat, ugyanakkor megtudtuk, hogy melyik fölösleges, azaz melyik csak a protokoll és rutin része itt Magyarországon, és amelyek nélkül simán ki lehet húzni a 9 hónapot. Csomó egyéb fontos infóra is szert tettünk, például arra, hogy a várandósság alatti "vérszegénység", azaz a laborban vérképből kimutatott vas értéket a nem várandós felnőttek átlagos értékeihez viszonyítják, ami ugye nem a helyes értéket adja, hisz a várandósság egy más állapot. Minden labor eredménynél jobb, ha figyeljük szervezetünk jelzéseit, hisz testünk tünetekkel jelzi, hogy mire van szüksége. És az is fontos, hogy pl. szükség esetén ne kész "vasterméket" vigyünk be a szervezetbe, mert akkor a test "elkényelmesedik" és csökkenti a természetes funkcióit, így jobb félkész állapotban pl. céklatabletta vagy Kräuterblut formájában bevinni a  vasat, de a legjobb ugye az élelmiszer, pl. 2 evőkanál darált mák naponta, olajos magvak, céklalé, cékla.

Ugyanakkor az elmaradhatatlan és szükséges és jó vizsgálatokról, szűrésekről is pontos infókat kaptunk pl. a vércukorvizsgálat, ami anyagcsere ingadozást mutat ki. A vércukorszintet egy egyszerű készülékkel egy normális reggeli után meg lehet mérni (akár otthon is), ezzel szemben a kórházi vizsgálatkor éhgyomorra néhol cukros vizet, tejet vagy tejes zsömlét adnak, és ezután mérik a vércukorszintet, ami ugye megint nem a reális értéket fogja adni, hisz nem mindenki eszik általában fehér cukrot, vagy vannak olyanok, akik csak gyümölcsöt reggeliznek, tehát a kapott érték eben az esetben az lesz, hogy milyen a vércukorszintjük egy nagy adag cukor bevitele után...háááát.....

Megtudtuk azt is, hogy az Ultrahangos CTG helyett (cardiotokográfia, ami a magzati szívhangot figyeli) létezik nem ultrahangos is, a Fetaphon, ami egy zseniális magyar találmány, és ugyanazt tudja, mint az ultrahangos, csakhogy az ultrahang is egy bizonyos sugárzás, és nem jó az sem, ha a babát folyamatosan ultrahangozzák (ennek főleg későbbi következményei lehetnek, de nem feltétlenül - mint pl. a diszlexia).

Beszéltünk a terhességi toxémiákról, mérgezésekről,  végtagödémákról (vizesedésről, ha megdagad az ujjunk, és nem jön le a gyűrű, vagy nem férünk bele a cipőnkbe), meg még súlyosabbakról is, melyeket inkább nem sorolok fel, nem olyan gyakoriak azért szerencsére, de ugye mindenre fel kell készülni.

Szó esett a köldökzsinórelőreesésről is (ez az a ritka eset, amikor idő előtt megreped a magzatburok, és a kizúduló magzatvíz előresodorja a köldökzsinórt, a köldökzsinór előreesik a szülőcsatorna bejáratához, és a baba feje elszorítja, így megszűnik benne a keringés), melyet előszeretettel hoznak fel ellenérvként az otthonszülés esetében, nos erről tudni kell, hogy a 37. héten van egy egyszerű belső vizsgálat, amellyel egyszerűen meg lehet állapítani, hogy beszorult-e a köldökzsinór vagy sem, ez viszont nagyon ritka eset. Ha meg beszorult, akkor nem lehet nem észrevenni, és ez bármikor megtörténhet, lehet segíteni rajta. Általában a 37. héttől kezdve a babák feje beilleszkedik a csontos medencébe (mint dugó a palackba), és ha már beilleszkedett, lehetetlen ennek a szövődménynek a valószínűsége, hisz ha megreped a burok, csak az úgynevezett fejvíz folyik ki, vagyis az a kicsi mennyiség, amely a baba feje és a méhszáj közt helyezkedik el. Ilyenkor nincs rés, ahol odacsúszhatna a zsinór a fej elé, és mivel szó sincs nagy mennyiségű vízről, nincs is, ami előresodorná.

Továbbá a terminustúllépés nem egyenlő a túlhordással. A túlhordás nagyon ritka, hisz a természet úgy találta ki testünket, hogy a baba addig marad bent, amíg neki jó, mert ha neki már nem jó, kényelmetlen vagy nem jut elég tápanyaghoz, oxigénhez, akkor automatikusan és spontánul megindul a szülés, csak épp ki kell várni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy napjainkban a születések átlagosan már nem a 40. hanem a 42. héten történnek. Nem jó beavatkozni a természet rendjébe, ergo nem jó, ha szükségtelenül megrepesztik a burkot, mert olyankor még nem érett meg a méhszáj. Ha szépen kivárják a méhszáj megérését, akkor lesz ideje rendesen kitágulni, azaz meglazul, és az a kemény szorítás, ami addig a baba bent maradását védte, szépen vajpuhává lazul.

Megtörténhet az is, hogy a burok magától idő előtt megreped, ilyenkor csöpögni, szivárogni vagy folyni kezd  magzatvíz. Ha ez túl hamar következik be a szülés időpontja előtt, és az állagáról, színéről, szagáról megállapítható, hogy a baba biztonságban van bent, akkor még ki lehet várni türelmesen a tágulást, ez esetben szigorú óvintézkedéseket kell tenni (pl. gyakran mosakodni, sima folyóvízzel, minden betétcsere és wc-zés után, tilos a nőgyógyászati vizsgálat - mert a vizsgáló ujj könnyen megsértheti -, tilos a szeretkezés), a lényeg, hogy semmi ne kerüljön a hüvelybe kívülről befelé a szülés előtt. A mekóniumos  - magzatszurkos magzatvíznek szaga van, sárga  vagy ennél csúnyább,  zöld, barna a színe, akkor a magzatvíz fertőzött, és ez veszélyes a babára, olyankor rögtön be kell avatkozni.
Aztán ott van a fekvő helyzetbe való kényszerítés, amiről mindenkinek az a tapasztalata, hogy a legrosszabb és legfájdalmasabb. Ugyanis a baba, aki jön kifelé a szülőcsatornán, és az anya olyan testhelyzetben van, hogy akadályba ütközik, jelzi ezt, így az anya, ha szabadon testhelyzetet változtathat, akkor a baba "akadálymentesen" folytatja útját e világra.

Hangsúlyozták az élet első órájának fontosságát, mégpedig azt a természetes igényt, hogy a babát az első órában ne vigyék el a mamától, és ne hajtsanak végre rajta különböző intézkedéseket, amelyek simán ráérnének később is (pl. ne vigyék el a gyerekorvoshoz, hisz a gyerekorvosnak van két lába, és ő könnyebben oda tud jönni a kisbabához). Mindenesetre kórházi szülésnél is jó mindenre felkészülni, lelkileg meg főleg arra, hogy elég erősek és rámenősek legyünk  a kiszolgáltatottság kivédésére.

Azt gondolom, hogy jó dolog ez a szülésfelkészítés ilyen kezdőknek, első szülőknek, mint én, meg a Kedves is nagy érdeklődéssel hallgatta, hisz nem csak az én gyerekem, hanem az ő gyereke is megszületik. Természetesen nagyon szeretném, hogy a szülésnél ott legyen velem, beszéltünk már erről, és ő is szeretné ezt, remélem lesz elég lelki ereje, hogy adjon nekem is, támogasson, hogy erőt meríthessek.

Pocakfotó 2. és Pocakfotó 3.

 Örömmel vettem észre, hogy megszűnt a puffadás, és a pocakom most már azt mutatja, hogyan gyarapszik benne a baba (és hogy nő a méhem). Most vagyok 15 hetes.

Íme két újabb pocakfotó:

Ez két héttel ezelőtti, szeptember 21-én készült, ekkor 13 hetes voltam:

                                                        
Ez meg ma, azaz október 4-én:

Tessék ámuldozni, hehe.

Találkozások és Pintyőke első kirándulása

 Múlt pénteken elmentünk a Kedvessel egy genetikai ultrahangra (2D), ahol végre ő is találkozhatott így kvázi virtuálisan Pintyőkével..  Hason feküdt  a méhem alján, majd kicsit felébresztette a doktornő, és akkor kezdett forgolódni, feljebb "úszni". Nagyon aranyos volt az a kis lény odabent. Szép koponyaszerkezet, ép végtagok, világító combcsontocska, nyaki redő pedig 1,75 mm, a dokimnál 1,9 mm volt, de ennyi különbség belefér, nem beszélve arról, hogy ez egy profibb gép volt. Szívhangja is rendben volt. Ide majd visszamegyünk 4D UH-ra is, később, a 20 hét után, akkor már jóval nagyobb lesz.  Nos, és kukigyanús a Kicsi. Persze ez még nem biztos, nem élem bele magam, ez is kiderül majd. A méhlepényem alul tapadt a mellső méhfalon, azt mondták erre, hogy vigyázzak, ne erőlködjek, ne emelgessek. Ez  valószínű, hogy később a méh növekedésével feljebb kerül (mint mikor egy lufit felfújnak, szemléltette az egyik fórumtárs). De változatlanul jól vagyok, és a pocak is nő, már. Tegnap a közértes csaj megkérdezte, babát várok-e, és miközben válaszoltam neki, olyan büszkeségérzés fogott el.....

Egy hete ilyenkor már Berlinben voltam, épp leszálltam a gépről, így megtörtént Pintyőkénk első intrauterin külföldi kirándulása. (A mellékelt kép az Ampelmann, Berlin egyik jellegzetessége, a közlekedési lámpák emberkéje). Jó volt a repülés, de landoláskor nagyon fájt a jobb fülem, mind a kétszer, ami kicsit kellemetlen volt. Az viszont nagyon jó dolog, hogy az ember hipp-hopp egy - másfél óra alatt jó nagy távolságot megtehet. Amit a repülésben élvezek nagyon, az a táj látványa fentről, nagyon jó volt föntről nézni Budapestet, a Lupa-tavakat, a Megyeri-hidat, a Margit-szigetet. Leginkább egy léghajót próbálnék ki, akkor igazán hosszasan élvezhetném a látványt.

Barátnőm várt a reptéren, majd elindultunk  a belváros felé, gyönyörű helyen lakik, Berlin régebbi kerületében, ahol még régi falépcsős házak állnak, és sok a fiatal, meg az egyetemista. Aztán városlátogatás, de csak lightosan, mert sokáig már nem bírom a talponállást, járkálást, de mondhatom, jó pár dolgot sikerült azért megnéznem. A kocsmázást ezúttal kihagytuk, egyikünknek sem volt kedve ilyesmihez...Az időnk is szép volt nagyon, "penge" időt fogtam ki. A legjobb viszont az egészben az volt, hogy együtt lehettem rég nem látott barátnőmmel. Ahhoz képest, hogy régen milyen intenzíven részt vettünk egymás életében (már 12 éves korunk óta vagyunk barátnők, az pontosan 15 éve, évekig padtársak), szóval ahhoz képest igen-igen ritkán látjuk egymást. Ő is építgeti a saját életét, én is. Az igaz, hogy a fizikai távolság miatt annyira már nem szoros a barátságunk, de ez csak fizikailag érvényes, lelki szinten igenis az. Csak, sajnos, nem tudunk olyan rendszeresen kommunikálni, aminek sok oka van. Mindegy is. Fő, hogy voltam nála, láttam a szupi kis bérelt lakását, és tudtunk beszélgetni fontos dolgokról. Nehéz időszakot él, de remélem, hamarosan kidrül az ég, és beárad szívébe a napfény...........