Már egy évezrednek tűnik, amióta nem írtam. Pedig csak két hete kábé. Közben meg nő a pocak, és betöltöttem a 20 hetet, ezennel félidőben vagyok. Kezdődik a visszaszámlálás :), mint az egykori katonaságban, csak ez még örömtelibb!!! Az elmúlt hetek különösebb események nélkül zajlottak. Azaz mégis történt valami különös: érezni kezdtem a mocorgást odabentről :). Bár mellső fali méhlepényem van, és az nagy mértékben szigetel, már határozottan érzem, ha mocorog a Kisfiam :) Csodálatos érzés, mindig annyira örülök Neki, amint megérzem, máris ott vagyok gondolatban, és mosolygok. Belső boldogság, néha kiütközik. Jól vagyunk, mindketten. Dokinál is voltam a 18. héten, megkaptam az AFP, vér- és vizelet vizsgálat eredményemet, és vasat írt fel, amit azóta szedek, de ha elfogy, akkor ezt többé nem szedem, hanem veszek Kräuterblutot, ami nem kész vaskészítmény, hanem természetes gyümölcskivonat (már korábban írtam róla). Amúgy normális módon kissé "rosszabbodtak" az értékek, de semmi kóros, és ami van, az is természetes, hisz változik a szervezetem, és a baba is egyre többet szív magába belőlem, tegye csak! Ő is megnézte akkor (ez pont a 4D-s UH előtti napon volt), és azt mondta, minden rendben, az adatait beírta a kiskönyvembe:
BPD - azaz koponya harántmérője: 42 mm
OFD - koponya hátmérője hosszában: 52 mm
HC - koponya kerülete: 147 mm
AC - haskörfogat: 131 mm
FL - combcsont: 23 mm
Szóval ezek az adatok vannak róla, teljesen normálisan növekvő magzat. Pénteken voltam védőnőnél is, megmért: 55 kg-t nyomok, ruhástól ( a múltkori 50 kg-t is ruhástól mérte a 12. héten), azt mondta belefér ez a fokú hízás, mert nagyon kevésről kezdtem, és a kis súlyúaknál normális, ha többet híznak, de ajánlotta, hogy ügyeljek :). Naná!!! Nem is kell mondani. De tényleg, nem csokizom, sütizem, és odafigyelek, a gyümölcsöt még mindig tolom rendesen. A baba szívhangját is meghallgattuk, 140-t vert, nagyon jó volt hallani ismét. Megnyugtató a kicsi szíve(m).
Én változatlanul jól bírom, járok dolgozni és suliba is, jövő héten ismét sulihét, most már készülődni is kellene, zh-t is írunk, meg gyakorlatra is kell menni, meg olvasni sokat. Ez kicsit soknak tűnik, de csak azért, mert nekem ez egy inkább befelé fordulós időszak, amikor figyelhetem magam, a testem jelzéseit, koncentrálhatok a babámra, elindulok még nagyobb mélységek felé, lélekben, és készülök anyává válni.
Fizikai változások, melyeket észrevettem: a tempóm nem a régi, hamarabb elfáradok, nem bírok már olyan gyorsan menni. Aki ismer, tudja, milyen gyorsan járok általában :), és viszket olykor a hasam, ahogy nő, gondolom, húzódik a bőröm, de kenem folyamatosan, és az segít. És a méhem már kinyomta a köldökömet. Amióta szedem a vasat, kissé nehéz a székelés, ez is velejárója, igyekszem sok folyadékot inni, és gyümölcsöt enni, no meg lekvárt, az is jót tesz. Nagyjából ennyi.
No de még valami: voltam hétfőn kismamajógán
Gáborjáni Rékánál, és csak dicsérni tudom. Nagyon profi a témában, sokan dicsérik, és nem csak egyszerű jógát tart, hanem egy fajta felkészülést is. Nagyon jó volt, már nagyon hiányzott a mozgás. Le is voltam merevedve kicsit, de két óra jógázás után csodálatosan könnyűnek éreztem magam. Relaxáló, ugyanakkor dinamikus, nyújtó és finom mozgásokat végeztünk, amolyan kismamásan. És garantálja, hogy nem fog a hátunk fájni, ha rendszeresen eljárunk. Még szép, jövő hétfőn is megyek, nagyon jó hatása van.
A 20 hetes magzatról ezt lehet olvasni:
Az utolsó hónapban a kisbabánk nagyon sokat nőtt, s megnégyszerezte súlyát. Most elérheti a 25-28 centi hosszat, s kb 30 deka.
Innentől kezdve érezhetjük úgy erőteljesebben a pici mozgásait.
- És valóban!!!
Tökéletesen hallja, hogy mit mondunk, felismeri a hangunkat, s a külvilág hangját is. Reagál zenére, de más zajra, hangra is.
- Beszéltetem a Kedvest is hozzá! Ismerkedjen az ő hangjával is.
A kisbaba teste és szervei teljesen kifejlődtek, de még nem lenne alkalmas a külvilági életre. Már gyakorolja a légzést, de még nem képes igazán lélegezni. Mostantól csak a növekedésre és a súlygyarapodásra kell odafigyelnie.
Ezen a héten a legtöbb kismama már tudja a picurja nemét.
-Naná!!!
Kisfiú vagy kislány? Szerintem ez volt a kérdés, ami a legtöbbször elhangzott, s ez így természetes.
Most már van a picurkánknak neve is (ha már el lett döntve), s nevét szólítjuk.
-Bezony, bezony, Ábelke :D
Ezen a héten van a második genetikai Ultrahang is, amin megmérik picinyke porontyunk méretei.
S úgy gondolom (vagyis én így éltem át), ettől a héttől kezdve érezhetjük magunkat igazán kismamásnak. A pocakunkat már a külvilág is látja, mi érezhetjük már hogy mozog, tudjuk a nemét, tudjuk (esetleg) a nevét is. Most már kész emberke lakik bennünk, s már csak ki kell várnunk, hogy megszülessen az a csoda.
Nagyszerűűű! Már alig várom ezt a csodát!