Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért nyilatkozata

"Tervezett módon otthonszülni minden civilizált országban szabad, sok országban pedig alapvető jog. Ez azért van így, mert a tervezett, szaksegítséggel kísért otthonszülés ugyanolyan biztonságos, mint a kórházi, ráadásul kevesebb komplikációval és beavatkozással jár.

Geréb Ágnes nyilvánvalóan helyesen járt el akkor, amikor mentőt hívott ha komplikációt észlelt otthonszülés közben ahol bábai (szülésznői) minőségében -- aminek gyakorlásától nem tiltották el --jelen volt. A mentőszolgálat és a rendőrség viszont ebben az esetben felelőtlenül járt el, mert az eset nyilvánosságra hozatalával olyan  helyzetet teremt, amelyben Geréb Ágnesnek, kollégáinak és az otthonszülést választó anyáknak félniük kell. Ez a viselkedés a két intézmény részéről azért különösen veszélyes, mert az otthonszülések nem kis százalékánál szükség van a mentőszolgálat közreműködésére. Az anyák és az újszülöttek alapvető érdeke, hogy minden ilyen alkalommal félelem nélkül igénybe tudják venni a sürgősségi ellátást.

Ezért kérjük az Országos Mentőszolgálatnál illetve a szülészeti ellátásban dolgozó kollégákat, hogy a tervezett, szaksegítséggel kísért otthonszülés során fellépő komplikációk miatt hozzájuk fordulókat megkülönböztetés nélkül lássák el és az ellátás tényéről csak az arra illetékes szerveket értesítsék. A sajtó illetve a rendőrség értesítése nem indokolt, veszélyezteti az egészségügyi ellátásba vetett bizalmat és ezzel veszélyezteti a szülő nők, a magzatok és az újszülöttek egészségét."

Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért nevében

Dr Frigyes Júlia orvos, pszichiáter
és
Dr Lobmayer Péter, orvos, epidemiológus

Védőnéni és nyaki redő mérés

Pintyőke most kb. akkora mint egy lime :)

Ma végre eljutottam a védőnőhöz is, ami egész közel van hozzánk, kicsit rossz napja volt, de ennek ellenére nagyon kedves, mindenféléről kérdezett, amit ilyenkor szokás, és bevezette a kiskönyvbe meg a kartonomra. Megdicsérte a vérkép leletemet, azon belül a fehérvérsejt állományt, szerinte kitűnő, ilyen jó értéket még nem látott, ami azt jelenti, hogy semmiféle gyulladás nincs a szervezetemben. Mit mondjak, nem is számítottam másra, de jó hír.

Voltam ismét dokinál, megnézte a nyaki redő vastagságát, ami a Down - kór szűrésének egy mutatója, általában 1-3 mm közé esik ennek a normál értéke. Pintyőkénél 1,9 mm, jó életjelei vannak. Nagyon örültem ennek, eddig nagyjából semmilyen konkrét "adat" nem volt a babámról, nem mintha annyira szükségét éreztem volna, mégis, jó ezt tudni.

Az viszont nagyobb öröm volt számomra, hogy ismét találkoztunk, láthattam és halhattam a szívverését, ez mindig olyan csodálatos. Tudok olyanról, hogy létezik már otthoni magzati szívhang hallgató, biztos jól el lehet vele szórakozni, hallgatni otthon, ahogy a kis szíve dobog, de nem fogok ilyet venni, kibírom nélküle, hehe.

Múlt hétvégén voltunk egyet kirándulni a Pilisben, gyönyörűszép idő volt, olyan jó volt járni egyet az erdőn, a természetben, heverésztünk a fűben, szedtünk somot, csipkebogyót és gombát sajnos nem nagyon találtunk.

Tegnap megbicikliztettem Pintyőkét, tekertünk a Critical Mass felvonuláson, rég ültem biciklin, de jólesett. Sajnos egyelőre nem fogok nagyon biciklizni, mert jön a tél, aztán majd, Pintyőkével túrázunk.....

Most szombaton meg elutazom Berlinbe, meglátogatom rég nem látott barátnőmet, ugyanekkor van Chillweekend is, Kedves oda megy, mentem volna én is oda,  de időpontváltozás volt, nekem meg már van repjegyem. Már előre örülök, hogy végre láthatom ismét, május óta nem találkoztam Imolával.  És most még könnyen el tudok utazni, később már egyre macerásabb lesz. Jujj, de jó, Berlinben még sohasem voltam :)

Terhesgondozás másként?

 Az előbbihez kapcsolódóan:

"A technika és a tudomány vívmányaitól hemzsegő korunkban talán nehéz elhinnünk és elfogadnunk, hogy a legjobb várandós gondozás az lenne, ha a kismamát folyamatosan abban segítenénk és erősítenénk, hogy

• Lássa szépnek – sőt tökéletesnek – gömbölyödő testét.
• Hallgasson a teste és kisbabája üzeneteire, és bízzon bennük.
• Tudja, hogy testében minden olyan „tudás" ösztönösen benne van, amire szüksége van és lesz a várandósság, a szülés és a gyermekágyas időszak alatt.
• Bízzon a megérzéseiben, hogy ezek a lehető legjobb döntések meghozatalához vezetik.
• Legyen birtokában olyan információknak, amelyek a valós választás lehetőségét lehetővé teszik számára.

Az optimális az lenne, ha mindezeket a kismama olyan formában kapná meg, amely figyelembe veszi egyéni helyzetét, szükségleteit és vágyait, és nem merülne ki a tíz perces rutinvizsgálatok elvégzésében. Sőt, továbbmegyek: az igazi „gondoskodó" nem csupán a kismamával foglalkozna, hanem odafigyelne azokra, akik a mindennapokban gondoskodnak róla – férj, barát, szülők, testvérek, barátnők, dúla, szülésfelkészítő, stb."

Hát igen, azt hiszem, én is ezért inkább ezt a fajta "gondozást" igényelném. Tudomásom szerint van rá lehetőség......és ha már van, miért ne használjuk ki? Már akiknek erre van igényük. Tervezem, hogy dúlát fogadok.....itt alább nagyon jól megfogalmazta a cikk írója (azért idézem, mert sokat gondolkodtam, hogy fogalmazhatnám meg, itt meg szépen le van írva):

Folytatás:

"De valójában meg tud-e védeni bármitől is egy orvos? Mit tud rólam? Mit tud azokról a családi, lelki, anyagi körülményekről, amik napi szinten hatnak az én és a kisbabám egészségére? Az átlag magyar szülészorvos szokott táplálkozási, életvezetési, ne adj’ Isten lelki tanácsokat adni a kismamáinak? Azt hiszem, nem, pedig ezzel sokkal többet tehetne a baba valós egészségéért, mint egy fölösleges megjegyzéssel pl. a magzat méretét illetően egy ultrahangos vizsgálatnál: „Hát anyuka, nekem túlságosan kicsinek tűnik ez a baba." Ez az egy mondat hetekig ott vibrál majd a kismama lelkében, és ahányszor rágondol, újra és újra aggodalom tölti majd el a szívét, és stresszhormonok „árasztják el" a testét.

Gondolom, minden kismama átélte már a leletek kézhez kapása előtti szorongást, és mégis gondolkodás – és megfelelő információk – nélkül alávetjük magunkat rutinvizsgálatoknak, szűréseknek, amiknek esetenkénti aggodalomra okot adó eredményei sem jelentenek feltétlenül problémát. De aggódunk és szorongunk miattuk, és sok kismama egyedül marad ezekkel – az igazi – problémákkal. Ilyenkor jelentene nagy segítséget egy független bába vagy egy dúla, vagyis olyan nők, képzett segítők, akik személyre szabott gondoskodással veszik körül a várandós édesanyát."

......................... 

"...Ilyen történeteket hallgatva én is egyre biztosabb vagyok abban, hogy érezni fogom, nekem és a babámnak hol lesz a legjobb, hol érzem majd magam tökéletes biztonságban. Addig is, míg ezt eldöntöm, szívesen járok olyan anyák és kismamák körébe, akik megosztják velem tapasztalataikat. Az ő történeteik is azt tudatosítják bennem, hogy nem annyira a hivatalos „terhesgondozásra" van szükségem, hanem főleg azokra a támogató nőkre – és persze esetenként férfiakra is, de talán máshogy –, akik azt erősítik bennem, hogy bízzak a testemben, a babámban, a megérzéseimben és a képességeimben. Ha egy könyvet sem olvasnék el a szülésről, akkor is mindent „tudnék", hiszen sejtszinten, genetikailag van belém kódolva, hogy mi hogyan történjen. Az én feladatom csak annyi lenne, hogy elhiggyem, mindez bennem van, hogy csak befelé fordulva fogok rátalálni minderre önmagamban, mert senki kívülálló nem tud annyit tenni a kisbabámért, mint én magam.

A gondolatjátéknak, a fantáziálgatásnak itt vége is lenne, de ha megérintettek ezek a képek, gondolatok, lehetőségek, akkor dédelgesd magadban őket, mert minél többen álmodjuk ilyennek a jövőt, annál hamarabb válik valósággá. Annak pedig már most is örülhetünk, hogy sok dolog a felsoroltakból már ma is elérhető, és ha kitartóan keresed, meg fogod találni, ha nagyon szeretnéd, és igazán a szíved vágyát követed választásaidban, akkor meg fogod tudni valósítani őket saját várandósságod, szülésed alkalmával."

Hát szóval, erről van szó. Örülök, hogy megtaláltam ezt így leírva, és "magamévá" tehettem :). A vastagított sorokat pedig én is gondolom :D.

Idézetek olvasottakból és hozzáfűzések

Olyan jókat olvasok a várandósságról, amelyek olyan igazak, ezért idézek egy picikét:

„Minden nap elcsendesedem, befelé fordulok, és megpróbálom felvenni a kapcsolatot a kisbabámmal, és mindig nagy élmény, ha úgy érzem, hogy megtaláltuk egymást ebben az odafigyelő szeretetben.

A kintről a bentre, a mások által közvetítettről a közvetlenre, a mesterségesről a természetesre irányítódjon a figyelem.

A cím első szavának jelentése mindenki előtt ismert: nőgyógyászunknál és körzeti védőnőnknél tett látogatások sora, amelyeket vérvételek és ultrahang vizsgálatok színesítenek. A legtöbb esetben az első „vizittől" az utolsóig a problémák felfedezéséről, a rendellenességek kiszűréséről, a fennálló vagy esetlegesen bekövetkező vészhelyzetek elhárításáról van szó. Úgy csinálunk, mintha minden mérhető, (előre) kiszámítható, megjósolható lenne az emberi életben. Talán kicsit túl nagy hangsúly helyeződik a külső történésekre, és arányaiban mintha kevesebb figyelem jutna a belsőkre."

Nos ezzel teljesen egyetértek, ebben az elanyagiasult világban fennáll a veszélye annak, hogy elfelejtünk befelé nézni, a saját belső valónkkal foglalkozni, táplálni a lelkünket. Kell a befelé nézés, hogy egyensúlyba kerüljünk és ne hagyjuk magunkat elsodorni a külső örvény által, ami ezt a világot bevonja.....Örülök, hogy vannak még olyanok, akik az elműviesedett egészségügyön kívül, másként is fel tudják készíteni a kismamákat a várandósságuk alatt.

Testi folyamatok

"Másállapot – a magyar nyelv a várandósság lényegét sűríti ebbe az egy szóba. Igen, a kismama minden porcikája most másképp dolgozik, minden szerve a fejlődő magzat szolgálatában áll, a növekvő csöppség zavartalan fejlődését biztosítja. Ugyan lehet, hogy ez a kilenc hónap egyáltalán nem lesz zavartalan, a szokatlan érzések, kellemetlenségek igen alkalmasak arra, hogy a nő finomítsa figyelmét a test üzenetei felé és megtanuljon hallgatni rájuk, hiszen a vajúdás és a szülés folyamatában ez nagy segítséget jelenthet.

Éppen ezek a testi jelzések lehetnek azok, amik arra indítják a kismamát, hogy többet foglalkozzon önmagával, kényeztetheti magát, már csak azért is, mert ha a mama jól van, akkor a baba is jól érzi magát. Jó, ha odafigyel a testére, étkezésére, mozgására, a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék elfogyasztására. Fontos ugyanakkor, hogy ha a kismama a másállapottal járó esetleges kellemetlenségeket tapasztalja – a nehéz elalvást; a magnézium és kalcium hiányában fellépő lábszárgörcsöt; a megváltozó, átalakuló nemi vágyat; a terhesség korai szakaszára jellemző hányingert, hányást – tudja, hogyan kezelje vagy kerülje el őket.

 Lelki változások

A gömbölyödő pocak a várandósság hónapjait kísérő legszembetűnőbb testi változás, ami mindenki számára egyértelművé teszi az anya állapotát. De vajon a testi folyamatok mellett mit tudunk a kismamában lezajló sokkal összetettebb és nehezebben érthető lelki változásokról? Sokan félelemmel néznek a várandósság és a szülés elé, mert ismeretlen területen kell helytállniuk, és ki tudja milyen emlékek idéződnek fel az anyában saját magzati korából, születési élményeiből.

Vannak, akik azt mondják, hogy tudatosan nem lehet felkészülni a folyamatra, hiszen mindezt csak a megváltozó hormontermelés okozza, az érzelmek jönnek és mennek maguktól, az anya pedig ösztönösen tudja mit kell tennie, kár túlmisztifikálni a dolgot, az csak felesleges félelmeket szül. Ebben is van igazság, ahogy az ellenkező álláspontban is, mely szerint az anyaságra fel kell és lehet is készülni lélekben: fel kell nőni a feladathoz, hogy minden percét boldogsággal élvezze a kismama és ne tehernek, lemondásnak élje meg. Hiszen a gyermekvárással és szüléssel kapcsolatos félelmek többsége egy lassú fejlődési folyamat része, amely során a nő megnyílik egy új életnek és a világra hozza azt. E folyamat megkívánja, hogy az anya több szinten átgondolja és átérezze, hogy mit is jelent a szülővé válás az ő számára."

Forrás: www.tavam.hu

Nos, hát ezzel is egyetértek, közel áll a szemléletmódomhoz. Viszont érdekes módon, nincsenek félelmeim. Egyelőre, legalábbis.  Úgy érzem, érett vagyok a feladatra, hisz tudatosan választottam ezt az utat. Vagy az út választott engem. És azt is tudom, hogy gondolatainkkal befolyásoljuk tetteinket, sőt a történéseket, a dolgokat körülöttünk. Mi magunk alakítjuk az életünket, véletlenek nincsenek. És ez jó. De hinni kell, és akarni kell. Ezért nem félek, együttműködöm a természettel.....és ha valami okból valami rosszra fordul, megkeresem az okát, mert mindennek van értelme.

Második ultrahang

Hétfőn végre eljutottam a dokihoz, druszám, Varga vezetéknevű, nagyon jópofa és kedves doki. Mondta, hogy nyugodtan járhatok hozzá terhesgondozásra, és még viccelődött is. Szóval terhesgondozás megoldva, majd keresnem egy szülészorvost, szülésznőt, akár dúlát, és egy kórházat, ha egyáltalán kórházban fogok szülni, ez még nagy dilemma, de majd ahogy érzem, úgy lesz a legjobb. Megnéztük Pintyőkét ultrahanggal (hasi volt végre, nem hüvelyi),  hallottam, amint dobog a kicsi szíve, 160-t zakatol percenként. Hihetetlenül jó érzés volt, meghatódtam tőle, még most is elérzékenyülök, ha eszembe jut. Meg olyan megnyugtató a tudat hogy él, és növekszik. Bár a monitoron sokat nem láttam, kis maszatnak látszott csupán, a doki megállapította, hogy a valós terhességi kora 11. hét, úgyhogy most hétvégén töltöm be valójában a 12.hetet, emiatt most nem tudtuk megcsinálni az AFP tesztet, tarkóredővizsgálatot, és jövő hét szerdán újra megyek, majd akkor. Nagyon bízom benne, hogy semmi probléma nem lesz, az egyik Babanetes fórumtársnak pozitív lett a lepénybiopszia eredménye, nagy valószínűséggel Down - kóros a babája, azt mondta elbúcsúzik tőle, bele sem merek gondolni, ez mit jelent.  Emiatt kicsit szomorú voltam tegnap, és kicsit izgulok is ettől a vizsgálattól.....DE TUDOM, hogy Pintyőkével minden rendben :). Kaptam mindenféle beutalókat, belgyógyászatra, EKG-ra, fogászatra, ezek ilyen szűrővizsgálatok lennének, állítólag ezekkel kell menni a védőnőhöz, bár én nem vagyok meggyőződve, hogy ezek mind kellenek, de egy fene, egyszer elmegyek, és megcsinálom, legalább egyelőre pár dologgal tisztában leszek, feltéve, ha rendesen megvizsgálnak......Már a védőnői szolgálatot is kinyomoztam, naná, hogy nem megyek ki a 20. kerületbe, ahová be vagyok jelentve lakcímileg, majd ide megyek, ahol lakom, és most már lassan ideje is, hogy terhes kiskönyvet kapjak. Puffadás még bőven van, és a nadrágok sem nagyon jönnek  már rám, egy-kettő van, ami még igen, nagyon ki kell válogassam a ruháimat, amelyeket most ősszel és télen tudok majd hordani.

   Hétfőn a varrógépet is elhoztuk (jó masszív darab), kipróbáltuk, működik, szépen varr, most már csak anyagok után kell nézzek, és kitaláljam, hogy mit és hogyan akarok varrni.

   Tegnap nagy örömömre felhívott Izabella csoporttársam, nagyon jólesett, hogy gondolt rám, én is sokat gondoltam rá. Hétfőn a suliban már találkozunk is, ő hamarosan, november végén fog szülni, a 30. héten van, biztosan már jó nagy a pocakja, már alig várom, hogy lássam.

Érdekes, most esik az eső, de nekem olyan jólesik ez a kis hűvösebb idő, de tényleg, magam sem tudom, miért. Szeretem az őszt, és most nagyon jól érzem magam, mind fizikailag, mind lelkileg. Az apró kis izgalmakat leszámítva, nyugodt vagyok, nem engedem be a stresszt, a munkahelyen sem, hanem mindent szépen, nyugodtan csinálok. Amióta várandós vagyok, egyszer fájt a fejem, de szerintem az is a munkahelyi légkonditól, vagy a kevesebb vízivástól lehetett, és már az is megtörtént, hogy éjszaka felkeltem pisilni, és nehezen tudtam visszaaludni, amúgy jókat alszom. Örülök ennek az állapotnak, és olyan boldog vagyok, mint még soha. Szerintem ez a legszebb időszak egy nő életében, és nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért részese lehetek annak a csodának, hogy életet adhatok egy új emberkének. Nagyon kívánom, hogy  ezt minden nő így élje meg.

Csalódás, remények és örömök

Nos, a hétfői vizsgálatról, amit úgy vártam, sajnos nem tudok beszámolót tartani. Épp odaértem volna, mikor szembejött Kati néni, és mondta, hogy a doki nem vállalja el a szülést, ha nem a magánrendelőjébe járok 15.000 forintért, aztán megbeszéltük, hogy ez nagyon sok. Úgyhogy visszafordultam, kicsit csalódottan..... De azóta beszélt Kati néni a másik dokival, akihez mehetek, egyelőre terhesgondozásra, és megcsinálnak minden szükséges vizsgálatot ott helyben, nem kell kórházba mennem, sőt, még abban is segít, hogy ne kelljen órákat várakoznom. Azért jóleső egy kis protekció. Szóval hétfőn megyek a következő ultrahangra, és tarkóredő vizsgálatra. Utána meg védőnőhöz is be kell jelentkeznem, hogy végre terheskönyvet kapjak, és nyilván legyek tartva. Kicsit idegesítő, hogy mindenhol papíroktól függ a létem. Na, de ez van, mégsem szeretem. A Babanet.hu fórumon körbekérdeztem a többieket, és mindenki sokallta a fentebb említett összeget, mindenki körülbelül a feléért jár a dokijához, szóval erről ennyit. Közben bejelentkeztem csütörtökre egy genetikai vizsgálatra, Down-szűréssel, ami ingyenes, de fogom kérni a 4D babamozit és fotót is a babáról, azért majd külön fizetek, de megéri, legyen legalább egy ebben az állapotban is róla  :). És szeretném, ha a Kedves is látná végre, mert szerintem még mindig nem fogta fel, hogy Pintyőke lakik bent a hasamban. Ha majd látja, és fotónk is lesz róla, talán "kézzelfoghatóbb" lesz :), amin most nagyot mosolyogtam, hisz majd ha megszületik, akkor lesz csak igazán kézzel fogható, hihi. Fizikailag még mindig jól vagyok, étvágyam is nagyon jó, csak a munkahelyemen vagyok fáradt, főleg ilyenkor, amikor nincs sok meló, azt hiszem, ha dolgozni kell, felpörgök. 

Facebookolás közben megtudtam, hogy egy régi osztálytársam a Bolyaiból is babát vár, és kb. egyidősök vagyunk, micsoda jó hír. Tegnapelőtt meg találkoztam egy csoporttársammal is, akinek már nagy a pocakja, a 6. hónapban lehet, utána számoltam, mert azt írta, decemberre van kiírva, annyira örültem neki is, ráadásul nagyon kedves volt, azóta váltottunk emailt, és ajánlotta a dokiját, aki 6000 (!) forintért vizsgál, szóval nem mindegy na. Egyik barátnőm félig viccesen félig felháborodva mondta: "ezek a nődokik aranybányának nézik az ember pináját!", na ezen azért jót nevettem. Hát ez ilyen, a mai társadalomban eléggé ki vagyunk szolgáltatva mindenféle biznisznek, mint pl. az egészségügy, ami azért persze hasznos, de néha már túlzás, mi folyik itt. El is felejtettem, pénteken viszont elmentem a Napvilág Születésházba információs estre, mely megelőzi az információs hetet, Geréb Ági és csapata tartja, nagyon szimpatikusak voltak, csak épp nem tudtam elmenni a hétfőn kezdődő információs hét első napjára, de sebaj, van lehetőségem jövő hónapban elmenni, ott rengeteg információt kapok majd a szüléssel kapcsolatosan, mindenféle szempontból, várom már azt is, hisz kezdő kismamaként minden érdekel, sőt, minden szempont is, nem csak az egyik oldala a dolgoknak.
Másik nagy örömöm, sikerült vennem egy használt Singer elektromos varrógépet a Vaterán, így megoldódni látszik a nadrágprobléma, mert bizony kezdenek nem beérni a nadrágjaim,  és egy kismamanadrág kábé ennek a varrógépnek az ára, így meg át tudom alakítani a régieket és mindenféle hasznos dolgot tudok majd varrni vele, szóval nagyon jól fog, hétfőn hozom el a tulajdonostól. Ez lenne az:

Kicsit most hanyagoltam a benső, lelki dolgokat, de majd írok arról is, kicsit még le kell ülepednie bennem mindennek. De ami késik, nem múlik.

Pocakfotó 1.

Naptár szerint ma töltöttem be a 11. hetet, és kezdődik a 12. hét.....ez azért fontos, mert jövő hét ilyenkor vége az első trimeszternek. Legalábbis egyelőre, hétfőn kiderül a valós terhességi korom. Végre elkészült az első pocakfotó is. Érdekes, kissé úgy tűnik, mintha jól lennék lakva, mint egy jóllakott ovódás, hihi. ....de nekem elhihetitek, az azelőtt nagyon lapos hasamhoz képest nyilvánvaló, hogy Pocaklakó van benne, nem beszélve arról, hogy már keményedik is . Pintyőke akkora most mint egy füge, jövő hét végére lime nagyságú lesz, ezeket az okosságokat az interneten találtam. Az anyagcserém is lelassult kissé, hogy a szervezet jobban hasznosítani tudja tápanyagokat, reggel még kisebb, de estére megnő a hasam. Ez a fotó délutáni. Majd megpróbálom ugyanebben a beállításban és ruhában készíteni mindegyik havi pocakfotómat. És sikerült már kb. 3 kilót hízni, a júniusi 43 kg-hoz képest, július végén  45 kg voltam, most 48-49 kg-t mértem. Étvágyam van, és újabban azt vettem észre, hogy hamar megéhezem, még 3 óra is alig telik el a legutóbbi étkezésem óta, mikor már újból úgy érzem, luk van a gyomromban, valószínű a savtermelésem is nagyobb, mint előtte. De a következőkben mindenképp odafigyelek a súlygyarapodásra......

Az első ultrahang és egyebek

A két csík megjelenés után, hétfőn már mentem is dokihoz, hogy megnézzük ultrahanggal, mi van a pocakban. Bevallom, kicsit izgultam, hogy ne méhen kívüli legyen, és rendben legyen minden.  Rendben is volt, a doki megállapította, hogy kb. 5 hetes terhes vagyok, de még csak egy pici petezsák látszott a monitoron. Mindenesetre megnyugodtam, hogy láthattam Pintyőkét, Kedves így nevezte el, nemétől függetlenül. Egyelőre csak én láttam, Kedves addig kint várakozott,  majd örömmel vette tudomásul most már az igazi jó hírt. A doki Székely István főorvos, igazából még most sem tudok róla semmit, mert azóta sem találkoztam vele. Szeptember 7-én megyek hozzá a következő UH-ra, majd akkor reményeim szerint sokkal többet fogok tudni és látni  a piciről, aki bennem növekszik. Bába-néni megígérte, hogy megbeszéli a doktor Úrral, hogy a Mester utcába járjak terhesgondozásra , és ne a magánrendelőjébe, mert ott sokat kell fizetni neki, remélem beleegyezett. Ez is kiderül 7-én. Közben augusztus 5-én elmentem vérvételre, na erre voltam még nagyon kíváncsi, hisz majd egy éve vega vagyok, és szerintem megfelelően táplálkozom, de az eredményektől vártam, hogy alátámasszák ezt. Nem csalódtam, minden rendben volt, és ez újabb jóérzéssel töltött el.

Ezután 10-én elmentünk Ozorára, ami nagy élmény volt még teljesen józanul is, sőt, mondhatni más élményt adott kicsit. Az a legjobb, hogy nincs hányingerem, émelygésem, rossz közérzetem, így jól bírtam, csak nappali műszakban buliztam, és távol a dübörgő hangfalaktól. Pintyőke érdekében mindent, mostantól ő van számomra első helyen :) Csak az volt vicces, hogy minden 20 perc - félórában el kellett menni pisilni, lehetséges, hogy lent tapadt meg, és nyomja a hólyagomat a babám. Üsse kő, kibírom. A tünetek közül még a fáradtság, ami jelentkezett, napközben álmosabb vagyok, mint máskor, és ha leteszem a fejem, rögtön képes vagyok elaludni. Szerencsére pihenhetek kedvemre, munkán kívül egyelőre nincs más dolgom. A melleim is nőttek és érzékenyek, és estére felpuffad a hasam, de ez is normális így az első trimeszterben.  Reggelre nagyon éhes vagyok, így rendszeresen reggelizem. Nagyon kívánós nem vagyok, azt eszem, amire épp kedvem van, de ez eddig is így volt. A szervezet jelzi, mikor mire van szüksége, csak figyelni kell rá. Most még gazdag a piac, rengeteg a gyümölcs, amiből sokat is eszem, most a nektarinra kattantam rá , de a szőlő, körte, alma, minden jöhet, falom őket, és hálistennek, sikerül sok vizet is innom. Ezelőtt sokszor nem ittam eleget, úgy látszik, ilyenkor a szervezet nagyon diktálja, mit kell tenni, mit kell enni :).

Túl sok vitamint nem szedek, folsavat és magnézium B6-t meg kalciumot, igyekszem inkább a táplálékból beszerezni a szükséges tápanyagokat. Amúgy sem vagyok a vitaminok híve, talán még a vas és jódpótlást kell megoldani, több halat enni, és sok olyat, amiben sok a vas. Olvastam a Vegagyerek blogban, hogy van egy természetes gyümölcsalapú vastartalmú étrendkiegészítő ital dr. Steinberger Eisenblut Plus, lehet, kipróbálom, ha szükség lesz rá. Majd meglátjuk.

Most várom a szeptember 7-ét, hogy ismét láthassam Pintyőkét, állítólag tarkóredővizsgálat is lesz, ami a down -kór szűrése. Úgyhogy megint van miért izgulnom, no nem nagyon, csak picit, amennyire normális. Ugyanakkor tervezek még elmenni egy komplex genetikai vizsgálatra, és babamozira, ahol 4D UH-al lehet követni  a baba mozgását, és képet is kapok róla. Már alig várom.

Az a kétcsíkos július 29-e

Nem ok nélkül hoztam létre ezt a blogot. Már többször próbálkoztam vele, de valahogy mindig meguntam, vagy épp nem szerettem volna közzétenni azt, ami velem történik. Nos, ezúttal nyomós okom van rá, és szeretném igazán kitartóan leírni, beszámolni arról, ami velem történik mostanában, és soha nem volt még.
Július 29-én , szerdán, mikor már kb. 10 napja nem jött meg a havim, Kedvesem tanácsára vettem egy terhességi tesztet, és csak úgy lazán, minden izgalom nélkül (nem mint ezeddig), rápisiltem. Aztán láss csodát! Szempillantás alatt két csíkot mutatott, alig hittem a szememnek...ezek szerint megfogant bennem az első babám, az első gyermekem.......Várandós vagyok, áldott állapotba kerültem, és őszintén megvallom, akármennyire is vártam már, mégis meglepődtem. Ott volt egy barátnőm is, meg a kislánya, és ott volt a Kedves, akihez boldogan futottam oda a kétcsíkos teszttel, igencsak meg volt lepődve.
Érdekes, már vagy 9-10 hónapja rajta voltunk a babaprojekten, mégis olyan hihetetlennek tűnt.....hihetetlenül csodálatosnak.
Rögtön számolni kezdtem, a magzatom öthetes volt épp a hagyomyányos 40 hetes számítás szerint. Aznap még az indiai Nagykerben is voltunk, majd a Tabánba is kinéztünk, ahol elújságoltam egy ismerős bába-néninek, akivel meg is beszéltük azon nyomban, hogy a rákövetkező hétfőn elmegyek hozzá a nőgyógyászatra, és megbizonyosodhatok, hogy a két csík igazi kis kezdődő életet rejteget.
Végre küldtek egy kis lelket nekünk föntről, már annyira vártuk. Mindent megteszünk majd, hogy ne bánja meg, hogy eljött közénk, minket boldogítani.